Búcsú

Most búcsúzom. Elbúcsúzom valakitől, aki egy világot jelentett nekem. Valakitől, akitől rengeteg mindent kaptam. De ne kézzel fogható dolgokra gondoljatok! Olyasvalamik jussanak eszetekbe, amiket nagyon kevés ember tud csak adni, és amiket nagyon kevesen tudnak csak elfogadni. Én egyike vagyok a szerencséseknek.

Szerencsés vagyok, mert – ha csak egy röpke momentum erejéig csupán – ismerhettelek téged, pár percig eggyé vált a lelkünk, ugyanazt a ritmust dobolta idebenn ez az öreg motor, és néhány pillanatig úgy hittem, mindez örökre így maradhat. Sajnos az élet, a rossz emberi tulajdonságok és még annyi minden más messzire sodortak bennünket egymástól.

Néhány pillanatig hittem a szerelemben, és nemcsak hittem, hanem teljes egészében át is éltem ezt az űzött vadat, beengedtelek a rettenetes falak mögé, amelyek elválasztanak a világtól, láthattál teljesen meztelenül, lecsupaszítva, úgy, ahogy csak a valódi szerelmesek látják egymást.

Köszönök neked minden örömöt. Köszönöm az összes mosolyt, azt a rengeteg nevetést, köszönöm a végtelen jóságot is, amellyel felém fordultál. Mostmár tudom, milyen igazán, tiszta szívvel, érdek nélkül szeretni. Ígérem, hogy soha nem adom nálad alább. Ígérem, hogy te leszel az örökös mérce, te maradsz a halhatatlan mérvadó. És nem hátrálok meg soha az életben, mert felfedeztem a boldogság titkát, ami te voltál. Milyen kár, hogy képtelen voltam ezt a titkot megtartani magamnak mindörökre.

Szentesi Évi

http://www.ruzsestukor.hu

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!