Azt gondoltam, hogy gonosz vagyok

Döbbenten álltam és hallgattam, amit a barátnőm mondott, mikor régi és új párkapcsolatáról beszélt.

- Minden nap egy csoda az új házasságomban – mondta. Nem győzök magamhoz térni, hogy ilyen kapcsolat létezik, amiben élek. Az előző házasságomban, amiben csúnyának, butának, nőietlennek és alkalmatlannak láttam magam, azt gondoltam, hogy ennyi jár nekem, nem érdemlek jobbat.

Azt gondoltam, hogy gonosz vagyok - KERESD A NŐT - - bűntudat, életmesék,

-Hogy nekem csak annyi jár, hogy ne tiszteljenek, ne becsüljenek se emberként, se nőként, hogy én csak arra vagyok érdemes, hogy megtűrjenek, és elviseljenek. – De miért? – fakadok ki. – Mert azt gondoltam, hogy gonosz vagyok – mondta. - És ki mondta ezt neked? – kérdem. – Senki – feleli. Egyszerűen úgy éreztem, hogy jobb embernek kellene lennem. S hogy hiába igyekszem, soha nem leszek az az ember, akivé válnom kellene. S hogy azok az emberi tulajdonságok, amikkel rendelkezem, az az ember, aki én magam vagyok mindenhol mindenkinek kevés.

Egész este a beszélgetésen gondolkodtam, mert sehogy nem bírtam kiverni a fejemből a barátnőm szavait. A bűntudat – állapítottam meg magamban végül. Az teszi, hogy érdemtelennek, értéktelennek érezzük magunkat, hogy úgy érezzük méltatlanok vagyunk a szebb életre, arra hogy azok lehessünk, akik valójában vagyunk. Hogy nem érdemeljük meg, hogy őszintén és lelkiismeret furdalás nélkül szabadon kimondhassuk és megélhessük érzéseinket, gondolatainkat. Sokat küzdöttem jómagam is az érzéssel, s jóidőbe telt, míg megtaláltam a megfelelő szót, amivel megragadhattam, azonosíthattam a gondolatot, ami rabságban tartott. Szomorúan és lelkesen olvastam a szakirodalomban, hogy a bűntudat a manipulálás legegyszerűbb, leggyakoribb formája, amit már gyerekkorban alkalmaznak legtöbbünkön, hogy irányítani lehessen minket. Aztán jönnek a vallások, a munkahelyi és párkapcsolati viszonyok, és sorolhatnám hosszasan a helyszíneket, a játszmák helyszíneit, ahol a bűntudat eszközével élnek…

Pontosan emlékszem a napra, a délutánra, sőt az órára is, amikor elengedtem minden bűntudatom. Amikor kimondtam, hogy többé nincs szükségem bűntudatra sem büntetésre, hogy nem kívánok áldozat lenni, hogy magam veszem kézbe sorsom irányítását, hogy felelősséget vállalok magamért, hogy szabad vagyok és bűntelen!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Agatha Seymour

Közel tíz éve foglalkozom írással. Témáim határozottan elkülönülnek a divat, illetve a tudatosság és az önismeret területeire. Életmesék című rovatom létrejöttét az a gondolat inspirálta, hogy minden embernek csupán néhány évtized áll rendelkezésére ahhoz, hogy értékes tapasztalatokat szerezzen, s ezek alapján a legjobb döntéseket hozza meg a boldogsága érdekében. S bár mindannyian egyediek vagyunk, életünk során mégis ugyanazokra a kérdésekre keressük a választ. Szándékom szerint az Életmesék rovat célja az együttgondolkodás azokról a nehézségekről, életfeladatokról, amelyekkel mindannyian küzdünk. Megtisztelő számomra minden építő jellegű hozzászólás, vélemény, amely az adott témában megoldást jelenthet, vagy bárki számára hasznos lehet.