Az utolsó igazi férfiak

Te, Veronka, emlékszel még azokra a szép, fehérarcú nőkre, akik koromszínű hajjal, vérpiros szájjal jártak régen mulatni? Olyanok voltak, mint a gésák a titkos ősidőkből, és nagyon irigyek voltunk, amikor megjelentek az Orfeumban, mert az összes férfi egyből őket akarta. Álltunk a pultnál és mi is őket néztük, mert valóban annyira szemrevalóak voltak.

Az az igazság, hogy mindenki akar magának egy férfit. Te is, én is egyedül vagyok. És a mi magányunkra olyan ember lehet a megoldás, mint amilyenek a fehérarcú nőknek a kezeit megkérték. A szép világos tónusú, kecses kezüket. Idefigyelj Veronka, azok igazi férfiak, nem olyan vértelen, félős, ’odarakom-ottmarad’ típusú, mint amilyennel évődtél egy évig, aztán nem lett belőle semmi, mert kiderült, hogy fél a hús-vér temperamentumodtól. Egy nő márpedig legyen temperamentumos. Ne gondolkodjál soha magadon emiatt. Ilyennek teremtett a Jóisten, hogy áldja meg érte mind a két szent kezét az ég. Engem is ilyenre varázsolt, és a te okos fejedet is, és sose szabad elnézést kérni ezért. Tudunk nagyokat röhögni, szeretünk jókat enni. Máskülönben meg ugyanarra vágyunk, mint minden egyes másmilyen nő: szépek akarunk lenni és férfit kívánunk magunknak, olyat, aki mellett jó nőnek lenni. Igazi férfi lehet az ember az ilyen lányok mellett, mint amilyenek mink vagyunk. Azt mondod, hogy Isten nem is képes varázsolni? Hát dehogynem, nézd csak gyorsan magadra

De azok a fehérarcú nők! A fehérarcú nőké lettek az utolsó igazi férfiak, mi meg nagyon egyedül vagyunk most, Veronka. Fáj nekünk ez a magány, különösen vasárnap, mikor hallom a szomszédokat hangosan csörömpölni a rántotthús felett. Hallom a kacagós boldogságukat, és nagyon haragszom ilyenkor, nem is tudom kire. Talán magamra, hogy nem lettem szebb vagy okosabb, vagy mert nem vagyok annyira fehérarcú, mint azok a nők voltak ott régen az Orfeumban. És ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ők is biztos szedik most a levest az uruknak. Az utolsó igazi férfiaknak. Szerinted nem szedik? Azt gondolod, az ilyen nők nem is főznek. Pedig lehet, olyan túros palacsintát tudnak sütni, hogy még a citrom héját sem felejtik el belereszelni a töltelékbe. Annyira azért ne haragudj rájuk. Talán még találunk valahol férfit magunknak. Olyat, amelyik elbírja ezt a hőséget télen is.

Veronka, drága te nem is tudod, hogy még a fehérarcú nők is forgolódnak néha álmatlanul az ágyban. Lehet az egyik egy drága táska miatt, amit nem vett meg nekik aznap a férjük. Az utolsó igazi férfiak közül az egyik. De az is lehet, hogy csak olyasmi nyugtalanítja őket, amire mi nem is gondolunk. Például az elfelejtett, pipogya szerelmeik miatt riadnak fel és sajnálják, hogy nem azokhoz mentek inkább nőül, mert azt egész biztos rá tudták volna venni a szép ridikülre a fényes kirakat előtt.

Szentesi Évi

Rúzs és Tükör

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!