Gyerekként - bármilyen bántalmazó, elhanyagoló közegben nőttünk is fel -, az volt számunkra a természetes. Nem ismerünk mást. Amit kaptunk, azt azonosítottuk szeretetként, törődésként. Gyerekként idealizáljuk a szüleinket. Erre szükségünk is van, hiszen tőlük függ a túlélésünk.
Aztán amikor elkezdünk önismerettel foglalkozni, rájövünk, hogy egy csomó minden, amit addig jónak, igaznak hittünk, csak illúzió volt. Ráeszmélhetünk, hogy ami szeretetként, támogatásként volt előadva, az nem az volt, sokkal inkább egy béklyó, ami hozzáláncol az eredeti családhoz és nem hagy élni.
A család mindig arra hivatkozik, hogy ők csak jót akarnak, de mint tudjuk, a pokolba vezető út is... „Jobb, ha bele sem kezdesz új dolgokba, mert úgysem fog sikerülni.” „Ne akarj túl sokat, mert csak hoppon maradsz.” „Inkább meg se próbáld, mert baj lesz belőle” – sokan hallottak ilyen és ezekhez hasonló családi szlogeneket.
Sokakat túlóvtak, túlvédtek, nem hagytak kibontakozni. Azt érezték, hogy nem őket látják a szülők, hanem a saját elképzeléseiket vetítették rájuk. Volt egy képük arról, milyennek kell lenni szerintük, és abba a keretbe próbálták beilleszteni a gyereküket. Sok családban nem lehetett negatív érzéseket kifejezni: nem szabadott dühösnek lenni vagy haragudni a szülőkre. Még több családban az érzésekről nem is lehetett beszélni. Ha gond volt, túl kellett lépni rajta, „katonadolog”. Nem volt kultúrája annak, hogy megbeszéljék, kiben mi van. Nagyon sok ember ezért érzelmi elhanyagolásban és/vagy bántalmazásban nőtt fel. Akkor is, ha nem ütötték-verték, csak szavakkal bántották: „Miért vagy már megint ilyen szerencsétlen?” „Hogy lehetsz ilyen béna?” „Olyan vagy, mint az anyád/apád.” „Sose lesz belőled semmi.” Stb.
Ezek a külső hangok aztán idővel beépülnek, és belső hanggá válnak. Már nem az anyánk/apánk mondja ezeket a bántó mondatokat, hanem mi, a saját belső kritikusunk mondja ezt nekünk nap mint nap.
Ha foglalkozunk önismerettel, ez a belső kritikus idővel meg tud szelídülni, és visszahúzó erőből együtt érző, támogató erővé tud alakulni.
További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez