Nem kell, hogy teli pénztárcával elcammogj a plázába. Nem kérek méregdrága göncöket, sem márkás parfümöt, csak valami igazán szívből jövőt. Ne használd a hitelkártyád, nincs szükségem a legújabb kütyüre, csak gondolj ki valami frappánsat, valami olyat, amiről tudom, hogy nem egy kelekótya gondolat szülöttje.

Mert nekem az ajándék nem egy státuszt jelző szimbólum, hanem egy visszajelzés arról, mennyire ismersz, hogy a hétköznapokban a figyelmedet milyen élesen állítod az elsóhajtott vágyaimra, a hóbortos gondolataimra, a kissé érthetetlen és egyedi álmaimra. Az ajándékról tudom, mennyire ismered fel a szükségtelen szükségleteimet. Mert az igazi ajándék nem kell, hogy hasznos legyen. Még csak szépnek sem kell lennie. Drágának meg pláne nem. Az ajándéknak legyen üzenete. Tudjon mesélni anélkül, hogy beszélni tudna. Varázsoljon melegséget, töltse teli szeretettel a szívet, és csaljon mosolyt az ajakra, csillogtassa meg a szemet, kápráztassa el az embert.

Nem törpül az érték, ha egyetlen Szent Istvánt sem kellett kiadni a fa alatt tetszelgő díszes papírban ragyogó csomagért. A csomagolás sem számít. Nem kell, hogy a filmekben látott pompa és tökéletesség uralkodjon rajta. Csak fogd a mézeskalács figurákkal tarkított papírt, és mindenféle origami jártasság nélkül, borítsd be az ajándékot. Nyomj egy csillagot a tetejére, és készen is van a rejtélybe burkolózott aprócska szelete az ünnepnek.

Szeretem az ajándékokat. A lelkesedés, amelyet a meglepetés varázsa olt belém, kissé megváltozott az évek alatt. Gyerekként gyorsan szétszedtem a Jézuska finom kezei által becsomagolt ajándékot. Ma már elnyújtom az élményt. Szépen, lassan, komótosan bontogatok, kissé néha begyorsulva, aztán visszafogva a felturbózott izgalmat. Különlegesnek tartom az ajándékozási rituálét. Ahogyan az ajándékozó fürkészve csüng az ajándékozott tekintetén, hogy kiolvashassa, milyen érzéseket lopott a szívbe, mindig felemelő. Az ajándékozást mindig amolyan suta eseménynek látom. A szeretteink kissé félszegen, mégis boldogan és lelkesen nyújtják át a szeretettel kiválasztott tárgyakat. A fa körül megindul az őrület, az egész család egymásnak mutogatja a becses holmikat, és minden alkalommal szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen tekintélyes kupac álldogál számomra a fa alatt.

Tudom, hogy vannak családok, ahol a karácsonynak nem része az ajándékozás.  Pedig adni és kapni, egyformán lélekmelengető. Mert bár a karácsonynak nem az ajándékokról kellene szólnia, mégis úgy hiszem, hogy nincs olyan ember a Földön, aki ne örülne egy díszes csomagnak, egy kedves meglepetésnek. Ezért sem szabad megfeledkezni a karácsonyi lóti-futi kavalkádban a kevésbé szerencsés társainkról, hogy megörvendeztessük őket legalább ezen a szép ünnepen.

Az igazi ajándékot szeretet veszi körül, szívvel adjuk, és szívvel fogadjuk. S ha karátok helyett mandarinszemek övezik, attól az értéke még nem lesz kevesebb. Akkor biztosan nem, ha a szeretetet nem forintban, fontban, vagy dollárban értékeljük. Hiszem, hogy az igazi ajándéknak az életünkben betöltött szerepe a szeretet egy formája. Törekedjünk arra, hogy az ajándék üzenete ne egy fagyos fuvallat legyen.

• ajándék család karácsony ünnep

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!