Tavaly ilyenkor minden kilátástalan volt. Nem tudtam, mi fog történni velem és hogyan alakulnak majd a dolgok, és ha igazán őszinte akarok lenni, akkor teljesen elveszett voltam. Igazából a túlélésre játszottam, arra, hogy valahogyan fel tudjak állni abból a sok rosszból, ami körülvesz. Kétségbe voltam esve és mindenáron tudni akartam, hogy hogyan tovább...

Tavaly sok minden elveszítettem. Az embert, akiről azt gondoltam az igazi társam. Barátoknak hitt ismerősöket, akik sosem voltak igazán mellettem. Lehetőségeket, amikre vágytam, csak nem volt elég bátorságom ahhoz, hogy éljek velük. Elengedtem sok dolgok, amikről azt gondoltam, hogy nekem valóak. De többek között elengedtem azt is, hogy kétségbeesetten próbáljak megfelelni valaminek, ami nem én vagyok

Egész életemben vártam a megfelelő alkalmat mindenre. Túl sok időt fordítottam arra, hogy másoknak adjak, miközben az egyetlen dolog, ami valóban megtörtént az az, hogy kiengedtem az irányítást a kezemből a saját életem felett és olyan embereknek adtam át, akik arra sosem voltak érdemesek.

De most itt vagyok és nem állítom, hogy teljesen rendben van minden, hogy fixen és stabilan állok a talpamon, de legalább már nem a szaron egyensúlyozom. Ahogyan azt sem tudom ez mennyire végleges állapot, de most mégis kicsit szerencsésnek értem magam, hiszen sokat tettem azért, hogy jobban legyek. Hogy a saját életem ura lehessek és ne függjek senkitől és semmitől, ami nem az életem jobbá tételét szolgálja.

Minden, amit most tudok az az, hogy sokkal boldogabb vagyok és sokkal inkább önmagam. Folyamatosan tanulok és fejlődöm, anélkül, hogy valaha is arra gondolnék, hogy nincs értelme az életemnek. Nem csak azért vagyok itt, mert biztonságos, hanem azért vagyok itt, mert magamhoz akarom ölelni az életet. És bár könnyen lehet, hogy messze még a végcél, és közel sem értem el mindent, amit még szeretnék, de rajta vagyok és dolgozom ezen. Kitartóan, erős akarattal és egyre stabilabb lábakon. 

• fejlődés önismeret önszeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!