Az exfeleségem kurva lett!

Nem hiszem, hogy létezik mesemondó, aki furmányosabb történeteket tud kitalálni mint az élet. Persze vannak jó ötletek, kreatív megoldások, de az élet olyan furmányos csavarokat tud tekerni a sorson, hogy az ember csak néz, és nem tud mit hozzátenni az események alakulásához.

Tavaly elköltöztem a környékről, ahol addig laktam, így ritkán találkozom azokkal az emberekkel, akik a mindennapjaim részét jelentették. Egy edzőterembe jártunk a történet mesélőjével, akivel a metrón futottam össze. Nagy csajozós volt, és alapvetően a rosszlányokat kedvelte. Nem felvágásképpen, csak úgy, talán unaloműzésül mesélt néha a teremben a női hódításairól: az éjszakai pillangókról, a fiatal lányokról, az érettebb nőkről, akikkel dolga akadt. Emlékeim szerint mindenféle nőről esett már szó, de a felesége létezéséről csak véletlenül értesültem, és nem tőle. Azt mesélték, kedves, szerény, korban és mentalitásban a férfihoz illő nő, és hogy mennyit ismert a férje ügyes-bajos dolgaiból, nem tudom. Pár hete találkoztunk véletlenül a metrómegállóban, mikor elmesélte a házassága történetét:

- Elváltunk – vágott a közepébe, ahogy szokott. - A feleségemnek egyszer csak elege lett belőlem, Nem a nőzéseimet unta meg, hanem engem, legalábbis ezt mondta. Lehet, hogy nem én voltam a világ legrendesebb és leghűségesebb férje, de nem bántam rosszul vele. Mikor elköltözött, attól rettegtem, hogy soha többé nem látom, de nem így lett. Nem gondoltam volna, hogy a közelsége még nagyobb szomorúsággal tölt majd el. Tőlem pár utcára bérel magának lakást, otthagyta a munkáját, - amit nem csodálok, mert egész nap dolgozott, pénzt meg alig keresett - de amikor közölte velem, hogy ezentúl kurva lesz, nem tudtam mit mondani. És akkor még nem is sejtettem, hogy nem ez lesz a legrosszabb hír, amit hallani fogok vele kapcsolatban. Azóta ugyanis kiderült, hogy a barátaim közül szedte össze az ügyfélkörét. Nem tudok már a haverokkal sem felhőtlenül beszélgetni, a találkozás is kellemetlen számomra. Persze, ezt nem a feleségem hibájának rovom fel, elvégre mindenhez két ember kell: de mégis, nem rendezhetné másképpen? Nem tudom megérteni a volt feleségemet: miért tette ezt? Így tényleg jobb neki, mint a feleségemnek lenni? Vagy bosszúból csinálja? Büntetni akar? Ha már egyszer kurvának ment, miért az én haverjaimmal csinálja a bizniszt? Persze, mondhatod, hogy a haverok is hova menjenek, mondom én is, de nem segít ez sem a helyzet feldolgozásában, sem a továbblépésben. Elveszettnek érzem magam, és tehetetlennek, nem tudom hogyan tovább, hogy fogok így továbblépni és főleg, hogyan merek belekezdeni egy új párkapcsolatba.

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!