Manapság még mindig sokan ferdeszemmel néznek azokra, akik harmincasként egyedülállóak. Mintha minden beszélgetés úgy hangzana, hogy "Hé, valami gáz van veled.", még akkor is csak ezt hallom ki a beszélgetésekből szavak nélkül is, ha egy kávézóban ülünk és épp az aktuális izgalmakról beszélgetünk, vagy a világ dolgairól.

Mindezt úgy írom, hogy egyedül fekszem az ágyamban, és azon töprengek, vajon nem kellene-e foglalkoznom azzal, hogy kitaláljam, melyik oldalam legyen az enyém az ágyban, hátha valaki elég sokáig akar maradni egy ilyen gyönyörűen fájdalmas beszélgetéshez. Vagy csak szimplán folytatnom kellene a mindig középen való elhelyezkedést az ágyamban és a kapcsolataimban egyaránt?

Ma már tény, hogy ebben a korban egyre nehezebb valódi, romantikus kapcsolatokat kialakítani. Nem számít, mennyire jók a szándékaid; annyi választási lehetőség mellett miért maradna bárki is, hogy megnézze, megéri-e a befektetés? Megéri-e egy valaki mellett lehorgonyozni? Szörnyű, hogy itt tartunk, de igaz. 

Értem. Kihívást jelent. Ugyanakkor a másik oldalon szívszorító minden alkalommal. Minden nagyszerű randevú, ami után nem történik semmi sem. A szabad óráidat azzal töltöd, hogy azon töprengsz, mi lehet a baj veled? Mit tehetnél még a változásért. És ezzel valójában több sérelmet nyomsz magadra, mint az az idegen, aki tulajdonképpen semmit nem is tud rólad, mégsem kellesz neki.

A legmélyebb fájdalmadhoz, a legnyitottabb sebeidhez kanyarodsz vissza, és tovább kapargatod a hegeket, mert a fejedben ez az egyetlen módja annak, hogy túllépj a helyzeten, ha apróra téped belülről önmagad, és egyedül kivérzel az ágy közepén. "Jaj, nagyon szeretem magam. Az önszeretet rohadt fontos." - Remélem hallod a szarkazmust a hangomban.

De miután szétcincáltad magad az örökös kérdésekkel, és már csak a lecsupaszított önmagad vagy, nem marad semmi gond. Ugyanis egy idő után belefáradsz a saját magányodba, és egyszerűen feladod. Visszamész a megkeményedett kagylóhéjadhoz. Elfogadod azt az elképzelést, hogy romantikus szerelem nem biztos, hogy mindenkire rátalál, és éled tovább az életed...Hogy meddig? Egészen addig, amíg a ciklus újra el nem indul valakivel...

Bárcsak lenne az agyamban egy kapcsoló, amivel kikapcsolhatnám a gondolataimat és azt mondhatnám: Hé, Szerelem, hivatalosan is leiratkozom rólad...

• csalódás csalódottság érzelmek szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!