Az elfogadás nem ment fel a fájdalom alól, de leomlik a fal

Szerintem akkor lehetséges elfogadni az embereket úgy igazán, ha magunkat is elfogadjuk. Ez akkora klisé, hogy már félek leírni, de ebből fakad ki minden. Belőlünk. Persze az elfogadás még nem ment fel a fájdalom alól, amit érezni fogsz.

Igaz kapcsolatokért epedezünk, és magunkban azt mondjuk, bármit megadnánk értük. De amikor ott van a küszöbön, inkább elszaladunk, olyan messzire, hogy még mi is elfelejtjük hol vagyunk. Attól félünk, ha a másik megmutatja nekünk a valódi énjét, nekünk is le kell vetkőzni azon pillanatban, és így nagyon hamar kiderülne, hogy nem vagyunk egymástól annyira különbözőek. Attól félünk, hogy ő jobb nálunk. Akkor tudunk alámerülni az igazi kapcsolatoknak, ha előbb fuldokoltunk a saját fekete bugyrainkba.

Akkor tudunk valóban igazán szeretni, ha magunkat a sötét foltjainkkal együtt szeretjük. Ha önmagunk vágyait feltérképezzük, könnyebben fogadjuk el másokét is. De amíg tagadjuk a vágyainkat és az álmainkat, azt, hogy igazából kik is vagyunk, másokat is képtelenek leszünk látni és főleg megérteni. Ha tiszta szívvel és elfogadással tudunk magunk felé fordulni olyan helyzetekben is, amelyek társadalmilag esetleg megkérdőjelezhetőek, mások fura dolgaihoz is tudunk tiszta szível odafordulni. Ha nem ítéljük el magunkat a hibáink és elbukásaink után, hanem összekaparjuk a megmaradt darabjainkat és tovább indulunk, másoknak is hamarabb megtudunk bocsájtani. Két világ közt bolyongunk mi emberek.

Az elfogadás nem ment fel a fájdalom alól, de leomlik a fal - KERESD A NŐT - Fesztelen mindennapok - elfogadás, önszeretet,

Az egyik a vágyott világ, ahová valóban vágyunk minden porcikánkkal, a másik meg az a világ, amiben megragadtunk, és a ragacs nem enged. Addig nem is enged el, amíg nem erőlködsz a szabadulásodért, tested és lelked nem kímélve. Amikor szembesülünk olyan dolgokkal, amikre nem biztos, hogy elég nyitottak vagyunk, természetes a sokk. Hagyni kell időt magunknak, és másoknak is. De ha megnézzük jobban, semmi sem olyan rossz, hogy ne lehessen idővel elfogadni. Ha szeretsz valakit, akkor szeretni fogod és kész. Ha a másik szeret, elfogadja a reagálásod, és megérti, hogy ami neki természetes, lehet, hogy neked nem az. Tök mindegy, hogy nő vagy, vagy férfi, a lényeg az, hogy ember. A bőrünk alatt mind érezzük azokat a kétségeket.

Titokban mind kattogunk „fura” dolgokon. Gondolatainkba mind láttunk és tettünk szörnyűségeket. Ha elfogadod magadban ennek alapvetőségét, könnyebben fogsz másokat elfogadni, és az egész életed könnyebb lesz. Amíg ellenkezel, nem lesz igaz kapcsolatod magaddal, tehát másoktól is menekülni fogsz. Folyamatos ellenállás lesz benned, és ez végül felfog őrölni. Sokan nem készek erre, te hiába vagy képes beszélni magadról őszintén, mások félhetnek az e-fajta meztelenségtől. Viszont, ha valóban önmagadra találtál, sosem leszel egyedül.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!