Az élet valójában egyszerű

Nem tudom, csak számomra újdonság-e, s csupán én nem figyeltem a körülöttem élők életét, mindenesetre új trend kialakulása látszik a környezetemben. Kapcsolatok érnek véget egyre gyorsabban. Már nem erőltetik az emberek, ami nem megy, s egy házasságra, párkapcsolatra tanulási folyamatként tekintenek, amiben mindkét fél megéli a szükséges tapasztalatokat, felnőttebbé, tudatosabbá válik, aztán továbbáll. Keresi az útját, igyekszik megvalósítani önmagát, valóra váltani az álmait, s egy új, magához illeszkedőbb kapcsolatot találni.

S ahogy telnek az évek, egyre jobban látják, és meg is tudják fogalmazni, hogy mire vágynak. Nem mennek bele méltatlan kapcsolatokba, nem csak a külsővel foglalkoznak, a fiatalság frissességével, a cél sokkal inkább a férfi-nő szerepek megélése, a társ igényének kielégítése, a közös célokért való munka együttes kidolgozása, egy közös élet felépítése. Ezért ennek megfelelően járnak el. Már nem járogatnak évekig, nem élnek együtt öt-hat évig, hogy majd meglátják, mikor házasodjanak. Már nem töltenek el együtt csak úgy éveket, hogy ellébecoljanak egymás mellett, kifele tekintgetve, hátha jön egy jobb. Úgy látom, mikor az ember épp elég zajos-lármás szerelmen átment, épp elég rossz kapcsolatot tud maga mögött, s némileg benőtt a feje lágya, megfelelően tud mérlegelni. Felismeri az értéket, a saját igényeit, szükségleteit, s azt is képes megfogalmazni, hogy mit tud egy kapcsolatba beletenni, és mit nem. Ezért manapság jellemzően a hosszú kapcsolatból kilépőknél találkozni a jelenséggel: nem sokat gondolkodnak, ha megtalálják az igazit.

Ahogy egy ismerősöm mondta, mikor élete újdonsült fejleményeiről faggattam: - Nem vagyok már húszéves! A harmincas éveiben pedig az ember már el tudja dönteni, mit akar. S el tudja dönteni akár három-négy hónap után is, hogy valakivel össze akarja-e kötni az életét, vagy sem. Ezért mikor megismerkedtem a barátnőmmel, - ő is túl volt már jó néhány zűrös kapcsolaton, én is - néhány hónap után megkértem a kezét. Összeköltöztünk és összeházasodtunk. Most úgy alakul az életem, ahogy mindig is szerettem volna. Van egy feleségem, akivel egyformán gondolkodunk az életről, akivel családot szeretnék alapítani, és akikért dolgozni akarok. Ez egyáltalán nem bonyolult. Csak fel kell nőni a feladathoz, és dönteni kell, aztán felelősséget vállalni, ahogy egy férfi teszi. És, persze, dolgozni is kell, mert a férfi dolga az anyagi háttér megteremtése, hogy a feleségét a tenyerén tudja hordozni, de ennek a felnőtt belátásához is idő kell.

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!