Az élet mindig kiegyenlít
Spirituális utazásom során megtanultam, hogy kizárólag magamért tehetek, magamat menthetem meg, mindenki másért felesleges fáradoznom, mert a belső munka önálló feladat.
Persze, lehet a cselekedeteim mellékterméke az, hogy mások sorsa jobbra fordul, de az valójában mindig úgy zajlik, hogy valaki olyan információhoz jut rajtam keresztül, aminek segítségével képes lesz segíteni önmagán. Ez pedig, soha nem rajtam múlik, mivel nincs hatásom arra, hogy megtörténik vagy sem, kizárólag a másik fél akaratának eredménye.
A másik fontos dolog, amit megtanultam, hogy az ember minden cselekedetével önmagáért tesz, vagy épp önmagának árt, az életben ugyanis minden bumerángként működik. Amikor jogtalanul elveszünk valamit valakitől, azt fejezzük ki, hogy nem vagyunk elég jók ahhoz, hogy saját teljesítményünk alapján részesüljünk elismerésben, azokban a jó dolgokban, amelyekre annyira vágyunk. Ha pedig nem vagyunk elég jók önmagunk számára, az élet is ezt fogja visszatükrözni.
Elvesz tőlünk ott, ahol nagyon fog fájni! Nem lesz tekintettel arra, hogy egyébként mennyi mindent teszünk meg a munkánkban vagy épp nem, kiegyenlíti belső energiánkat: aki érdemtelennek tartja magát a jóra, az azzal fog szembesülni, hogy tényleg érdemtelen. Az élet figyel, nem lehet becsapni! Akkor is figyel, amikor épp nagyon jónak akarunk látszani, szándékosan teszünk jót másokkal, azért, hogy valami jót kapjunk vissza egyszer mi is. Nem láttam még embert, aki ezt a bizniszt meg tudta volna kötni a sorssal.
A valódi jó cselekedetek ugyanis nem várnak viszonzást, önmagukért vannak. Aki bármi viszonzást vár, üzletre számít. Nem a segítségadás vezérli, nem valakinek vagy valaminek a jobbá tétele lebeg a szeme előtt, hanem az, hogy mit fog ezért cserébe kapni. Ez nem nagylelkűség. Ez a hozzáállás nem tanúskodik belső bőségről, amit másokkal szeretne megosztani, sőt, kifejezetten szegénységre vall: szükségem van valamire, ezért felajánlok valamit, éljen vele, aki akar, az élet pedig jutalmazzon meg…
Az élet mindig tudja, látja valódi szándékainkat, nem lehet becsapni, felesleges próbálkozni vele. Kizárólag az önmagunk iránti szeretetet, tiszteletet értékeli, hiszen ahogy bent, úgy kint, ha szeretjük magunkat, mások is szeretni, tisztelni fognak. Szóval csak akkor dolgozunk másokért, ha önmagunkért dolgozunk, kezdjük azzal, hogy jók vagyunk magunkhoz!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez