Talán az egyik legnehezebb dolog a világon elfogadni azt a tényt, ha nem vagyunk elég jók valakinek. Ez nem jelenti azt, hogy egyébként nem vagyunk elég szépek, intelligensek, ambiciózusak, figyelmesek és odaadóak. Egyszerűen csak arról van szó, hogy a szeretetünket nem a megfelelő embernek szeretnénk adni. Ilyenkor általában magunkat okoljuk, pedig elegendő lenne kívülről vizsgálni a helyzetet, és észrevenni, hogy a szeretett személy nem illik hozzánk.

Vannak emberek, akiknek egyszerűen sosem leszünk elég jók, és ez azért van, mert valóban nem tudjuk megadni nekik azt, amire igazán szükségük van. Azonban ezt nem kudarcként kell megélnünk, hanem egyszerűen elfogadni, hogy nekik más igényeik vannak, amelyeket akkor sem tudunk megadni, ha teljesen feláldozzuk magunkat. 

Ezért sem magunkat, sem pedig a másikat nem hibáztathatjuk. Sokkal inkább az a feladatunk, hogy megtaláljuk azt a személyt, akik nem csupán szeret, hanem értékel minket és a törekvéseinket. Mivel ezzel nagyon nehéz szembenézni, ezért valószínűleg magunkat okoljuk, magunkat fogjuk folyamatosan elemezgetni, és saját magunkat próbáljuk megváltoztatni azért, hogy idomulni tudjunk a másik félhez.

Ezért cserébe azonban csak kritikát és sok esetben elutasítást fogunk kapni, amit nagyon nehéz feldolgozni. Ekkor megpróbálunk még "jobbá válni", még jobban megfelelni, miközben érezzük, hogy valami nem jó, valami nem működik, így még kitartóbban próbálkozunk. Így egy ördögi körbe kerülünk, amiből nagyon nehéz kiszállni. 

Emellett azzal is szembe kell néznünk, hogy a rózsaszín köd és a törekvéseink ellenére valószínűleg a másik fél sem "elég jó nekünk", hiszen ő sem azt adja nekünk, amire igazán szükségünk lenne. Ugyanis arra van szükségünk, hogy valaki szeressen, elfogadjon, megértsen. 

Fel kell ismernünk azt, amikor valakihez nem passzolunk, szembe kell néznünk ezzel, és tovább lépni, hiszen ellenkező esetben saját magunkat fogjuk ostorozni, megváltoztatni, leértékelni. 

• lélekhangok önismeret önszeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!