Anyák lazán: Fogyni vagy nem fogyni?

Rengeteg anya küzd azzal, hogy az évekkel és a gyerekek számával egyenes arányban csúsznak fel észrevétlenül a kilók. Persze mindig vannak kivételek, és léteznek kismamák, akik a szoptatással fogynak, de én nem ez vagyok.

A gyerekekkel jön az új helyzet, ahol helyt kell állni, megváltozik a prioritás, a testtudatosság pedig valahogy sutba vágódik és ott sírdogál csendesen remélve, hogy valaha újra előkerül. Ilyenkor Anya küzd, harcol, megpróbálja legyőzni önmagát, vagy feladja és szétcsúszik. Közben pedig a napirend keretei között ijesztő gyorsasággal pereg az élet.

Nekem régen az működött, hogy délután már nem eszem szénhidrátot. Ezzel lassú és tartós fogyás tudott megindulni. Az első gyerek után gondoltam bevetem a módszerem, ehhez elegendő volt annyi, hogy megkértem Apát, hogy vacsizzon a trónörökössel. Én pedig nagy ívben elkerülhettem a konyhát és az ott megbúvó kísértéseket. Egészen rövid ideig, de bejött. Sitty-sutty lecsúszott kilenc kiló és reméltem, hogy megingathatatlanul haladok az általam kijelölt úton. Nos, ez egy egészen rövid szakasz volt, aztán jött a kistesó. Óriási volt a pocakon, mivel a gyönyörű lányom 4300 grammal jött a világra, ennek következtében a hasam úgy tud lógni, mint a Mikulás zsákja december hetedikén.

Akármennyire rajongok Természet-Ősanyánk összes csodájáért, ezt mégis olyan igazságtalannak éltem meg. Számomra az esti órákban érkezik el a nap legnehezebb része. Addigra már annyira elfáradok, hogy gyorsan valami instant energiára van szükségem, még mielőtt kitörne a sárkány belőlem és bármilyen apróságért képes lennék úgy leüvölteni az utódok fejét, hogy lobog a hajuk. Eljutottam odáig, hogy már nem akartam az elégedetlenséggel bántalmazni magam. Már nem akartam bántani a testemet, sem ellenségként tekinteni rá. Ha valakit folytonosan szidnak, az befagy, befeszül, kicsit sem lesz együttműködő. Békét akartam kötni önmagammal, de nagyon nehezen találtam meg a kapcsolódást. Nem tudom mi hozta meg az áttörést, talán az őszinte, tiszta szándék, de sikerült és új világ nyílt meg előttem: a saját belső világom.

Végre a testem elkezdett velem kommunikálni és elkezdte megtanítani, mit is szeretne valójában. Kiderült, hogy sokkal többször szomjas, így ha hiányérzetem támad, először iszom egy pohár vizet. Azt is megtudtam, hogy szereti, ha gyümölccsel kezdem a napot. Önmagamtól nem tudtam volna fűrészporon élni, mivel a testem kérte a puffasztott rizst, az extrudált szeletet, megadtam neki. Vágyik a könnyedségre, ezáltal a könnyed ételekre, mint a vegán, minden-mentes fogások. Nem szerettem volna bele állni bármilyen divat-diéta hóbortba, inkább együtt főzünk. Én és a testem már nem vagyunk ellenségek, hanem
ÉLETRE szóló szövetségesek.

Timár Rita, az egész életében szabadúszó spiri

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!