Amikor várandós lettem elkezdtem utána olvasni a gyereknevelésnek, mert úgy éreztem, hogy nagyon hiányosak az ismereteim ezen a téren. Rengeteg irányzat „szakirodalmát”, „bibliáját” elolvastam és afelé kezdtem húzni, ami a szívem súgásával egyezett. Ez persze homlok egyenest más volt, mint amiben minket neveltek. Így kaptam is hideget, meleget miután már gyakorló anya lettem.

De valahol legbelül tudtam, hogy nekünk mi a jó, nekünk mi működik. Nagyon nehéz figyelmen kívül hagyni mások tanácsait, de legfőképp a kritizálásait, ítéleteit. Mert lehet úgy csinálni mintha nem érdekelne, de sokszor ez az ítélet beleég az emberbe. És egy kezdő anyában ez még inkább nyomot hagy. Főleg, ha senki nem áll mellette a környezetéből. A bizonytalanság folyamatosan ott lebegett, hogy vajon mi az igaz? Melyik út lehet a jó?

Mert az eszem azt diktálta, hogy hallgassak mindenki másra. De a végeredményt látva, nem annyira győztek meg. Viszont a szívem súgása egy olyan jövő
felé mutatott utat, amire nem volt mintám. Minden logikát és racionalitást hátrahagyva, természetesen azon indultam el! Nem könnyű ez az út. Ugyanúgy, ahogy más utak sem. A földi lét már csak ilyen… egyszer fent, egyszer lent. Csak az nem mindegy, hogy melyik állapotban vagyunk többet! Viszont ezen az úton nincs esténként lelkiismeret furdalásom, hogy nem aszerint cselekszem, amit a szívem súg. A kérdőjel azért néha most is bekúszik, de nekem könnyebb a bizonytalansággal megbirkózni, mint azzal a tudattal, hogy figyelmen kívül hagytam saját magam mások miatt!

Illek Andi, a katonából lett varázslónő

• anyaság terhesség várandósság

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!