A fénykép objektív. Legalábbis azon keresztül látja a világot, aki a képet készíti. S azon túl, hogy objektív, ha jobban belegondolunk, azt is megmutatja, hogy mi, akik a képet készítjük, milyennek látjuk a másikat, illetve hogy akiről a kép készül, milyennek látja saját magát.

- Nézd meg ezeket a képeket! – mutatja egy ismerősöm a fotókat, amiket a férje készített róla - Egyiken rosszabbul nézek ki, mint a másikon! Soha, egyetlenegyszer a házasságunk alatt egy jó vagy viszonylag jó képet még nem csinált rólam! Mikor nagyon kövér voltam, még a valóságosnál is kövérebbnek láttatott. Mikor rettenetesen előnytelen volt a frizurám, az ő képein úgy néztem ki, mint egy őrült! A lábaim minden képen görbék és rövidek, a hasam olyan pocakos, mintha terhes lennék. És amikor a férjemnek magyarázom ezt, és mutogatom a képeket, értetlenül néz rám. Pedig nincs mellébeszélés: ilyennek lát engem.

- És te sem látod szépnek magad. – teszem hozzá gyorsan. Mert akárhányszor a külsődről beszélünk, folyton elégedetlenkedsz, panaszkodsz, lebecsmérlően nyilatkozol magadról. Nem vagy szép, jelentetted ki már többször. Hiába próbállak meggyőzni az ellenkezőjéről, hiába győzködlek, nem vagy hajlandó elfogadni a tényt, hogy egy nagyon csinos, vonzó nő vagy. Persze, nem olyan, mint a plakátokon a modellek, de nyilván ők sem úgy néznek ki élőben, hanem igazi, dögös, hús-vér eleven nők. Hogy lehetnél egy-két kilóval kevesebb? Ki nem? Mindenki találhat magán hibát, eleget. De tudod, sosem a tükör a hibás ezért, hanem a szem, amin keresztül látjuk magunkat a tükörben. Mert ahelyett, hogy kezdenek megjelenni az első ráncaid, láthatnád például azt is, hogy milyen szép, nőies arcvonásaid vannak. A testalkatodról pedig gondolhatnád azt, hogy nőies, lágy, egy picit tónusos is, de csak annyira, hogy nem látszol még izmosnak. Ehelyett valamiféle gnómnak állítod be magad önmagad előtt…

- Igaz. – dünnyögi. De tudod, mi a különös? Hogy azzal együtt, hogy a férjem ilyen rettenetes képeket készít rólam, akárhányszor kézbe veszi őket szépnek lát. Ő így is, ezeken a rettenetes képeken is vonzónak lát. Neki teljesen mindegy, milyen vagyok, azt mondja, szeret, és kész. Akkor is szeretett, amikor húsz kilóval kövérebb voltam, és most is szeret. Egyébként, tudod, ki az egyetlen ember a családban, akiről csakis szép képek készülnek? A gyerekünk. Minden képen ragyogó és boldog.

- Nem meglepő – válaszolom. Objektívan tekintve az esetet, csak annyit tudok mondani, hogy róla sugárzik, hogy szeretik, és hogy ő is nagyon szereti magát. Azt hiszem, ennyi a különbség. Ez az, ami lejön az embernek egy fényképről: hogy milyennek látjuk mi magunkat, mennyire szeretjük magunkat, és mennyire szeretnek minket mások…

                                                                                                                                         Agatha Seymour

• agatha seymour életmesék

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!