Nem tudod pontosan megmondani, mi fáj csak azt, hogy valami nem stimmel. Mintha nem lennél igazán a testedben. Mintha minden egy kicsit nehezebb lenne, mint régen. A nap végére elfogysz, pedig papíron semmi okod nincs rá. És ilyenkor jön az a bizonytalan érzés:
vajon túlreagálod vagy tényleg történik valami?

Elmentél orvoshoz.
Megnézték.
A leletek rendben vannak.
Mégsem érzed magad jól.

Aminek nincs neve, attól még létezik

A vizsgálatok sok mindent meg tudnak mutatni. De nem mindent. Nem jelzik, ha valaki túl régóta  tartja magát. Nem mutatják ki, mennyi mindent nyeltél le szó nélkül. Nem látszik rajtuk az a belső feszültség, amit már megszoktál  annyira, hogy észre sem veszed.
Pedig a tested igen.
Nem arról van szó, hogy egyik napról a másikra elromlott volna valami. Inkább arról, hogy túl sok minden rakódott egymásra. Hosszú idő alatt. Szépen. Csendben.
A folyamatos alkalmazkodás. 
A készenlét.
Az, hogy mindig „megoldod”.
Egy darabig ez működik. Aztán egyszer csak nem.
Nem drámai tünetekkel.
Nem vészjelzésekkel.
Hanem apró, állandó kellemetlenségekkel.

Vannak időszakok, amikor a női test különösen finoman reagál. Ilyenkor minden hatás erősebbnek tűnik. Ami korábban belefért, most fáraszt. Ami fölött átsiklottál, most nyomot hagy.
Ez nem gyengeség.
Ez egy jelzés.
A tartalékok nem végtelenek. És nem kudarc, ha egyszer elfogynak.
Nem képzelődés
Az egyik legnehezebb ebben az állapotban az, amikor nincs mire mutatni. Nincs egy szó, nincs egy lelet, ami igazolná, hogy amit érzel, valós. Pedig az.
A test nem talál ki dolgokat. Nem „túlérzékeny”. Egyszerűen reagál arra, amit sokáig cipeltél.
Ami nem kapott teret, az máshol jelenik meg.
Nem minden fájdalom akar megoldást.
Van, amelyik nem újabb vizsgálatot kér.
Nem listát.
Nem gyors választ.
Csak figyelmet.
Azt, hogy végre ne nyomd el.
Ne magyarázd meg.
Ne tedd félre.
Hogy kimondhasd: ez most sok. És ez elég ok.
Amikor nem veled van a baj
Sokan ilyenkor magukban keresik a hibát. Hogy miért nem bírják úgy, mint régen. Miért nem elég erősek. Miért nem tudják egyszerűen átlendíteni magukat rajta.
Pedig nem az erő hiányzik.
Hanem a pihenés.
A határ.
Az őszinteség.
A test nem ellened dolgozik. Nem akadályoz. Nem rombol. Csak jelzi, hogy ideje lenne másképp továbbmenni.
Egy csendesebb vég
Nem minden jel követel azonnali választ.
Van, amelyik csak azt kéri, hogy vedd komolyan.
Hogy meghalld.
Hogy ne siess el mellette.
Hogy elismerd: ami belül történik, számít.

Mert néha a gyógyulás nem ott kezdődik, ahol a lelet –hanem ott, ahol először mondod ki magadnak:
„Valami nem jó így. És ez számít.”

• belső feszültség stressz test jelzései

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!