Életünk során folyamatosan harcolunk saját magunkkal. Mikor mi a helyes? Mikor mit tegyünk? Ha megtettünk valamit, amire úgy gondoltuk, hogy működni fog, akkor jól csináltuk? Ha kimertünk állni magunkért, helyesen tettük? Folyamatos kérdések, és válaszok. A legnagyobb gondot viszont az okozza, amikor a szív, és az ész harcol…

Amikor találunk valakit, aki fontos lesz nekünk, elkezdjük érezni, hogy a szívünk, és az eszünk nem mindig dolgozik együtt. Nem mindig vannak összhangban. Van, hogy a szívünkkel azt érezzük, ő a tökéletes, de közben, az eszünk az mondja, ő bizony a tökéletlen. Felteszem tehát a kérdést. Miért tökéletlen a tökéletes?  Tudom, most várnátok a választ. De sajnos erre a kérdésre nincsen…

Hogy miért is? Mert van, hogy kialakítunk magunknak egy tökéletes ideált, de valamiért,  mégsem tudunk beleszeretni, soha nem fogjuk érezni iránta azt a pluszt, az igaz szerelmet. Viszont ennek az ellenkezője is megtörténhet, amikor fülig szerelmesek vagyunk, viszont az illető nem az a tökéletes ideál, akit annak idején elképzeltünk magunknak. Ugye milyen furcsaságokat tud produkálni az élet? 

Mint, amikor olyan férfiba szeretünk bele, aki nem a kislányként megálmodott nagy Ő. Viszont a kapcsolat során mégis azzá válik.  A másik véglet, amikor zakatol a szívünk a boldogságtól, mert ránk talált az igazi, viszont ahogy kezdjük kiismerni, milyen is ő valójában, azon gondolkodunk, hogyan tudnánk neki megmondani, hogy vége. 

Sajnos legtöbbször emiatt történik az, hogy a rossz kapcsolatokra mondunk igent… Aztán benne maradunk, és szenvedünk. Szenvedünk, mert igazából tudjuk, hogy hiába vagyunk benne a kapcsolatban, mégis boldogtalanok vagyunk. Ilyenkor tesszük fel a kérdést, hogy mégis mit kellene tennünk? Minden ember átéli élete során legalább egyszer azt az érzést, amikor döntenie kell, amikor le kell ülnie, és meg kell beszélnie önmagával, hogy folytassa a kapcsolatot, vagy sem. Ez a legnehezebb, és legkeményebb feladat, amikor a szív, és az ész egymás ellen harcol…

Azonban, az, hogy a végén kire fogunk hallgatni, csakis rajtunk múlik. Hogy miért történik ez, miért kell ennyit szenvednünk attól, mert az érzelmeink játszadoznak velünk, és, hogy mi lenne a helyes döntés, nincs mindig megfelelő válasz. 

Annyit tehetünk, hogy bár a szívünk mást mond, mint az eszünk, talpra kell állnunk, összeszedni magunkat, és azt tenni, ami a legjobb nekünk. Ha úgy érezzük, kiégtünk ebben a kapcsolatban, nem érezzük magunkat nőnek, akkor annyi a lényeg, hogy szépen lassan, emelt fővel, lelkünkben szeretettel, megbocsájtással kilépünk a boldogtalanságból…és, a teljes boldogság felé vesszük az irányt.

• érzelmek párválasztás szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!