A történelem tele van őrült fazonokkal – gondolhatnánk. Ma már azonban tudjuk, hogy az őrület álcája mögött sokszor zsenialitás rejtőzik, és a nagy elődöket, akik meghaladták saját korukat, egy kicsit más dolog köti össze. Ez pedig nem más, mint az Asperger-szindróma.

Az Asperger-szindrómát az autizmus egy enyhébb formájának tartják, bár felismerése sokkal nehezebb. Megjelenése egyénenként változó, de vannak jellegzetes tünetek, ami alapján a gyanú megalapozható. Ilyen például a szemkontaktus kerülése, a kommunikációs nehézségek, hiányosságok a szociális viselkedésben, az empátia hiánya, a rituális viselkedési formák, a beszűkült érdeklődés vagy a részletekben való elmerülés. Ezek nem ritkán átlagon felüli intelligenciával párosulnak. A jelenséget először dr. Hans Asperger, osztrák gyermekorvos írta le 1944-ben. Róla nevezte el a szindrómát 37 évvel később dr. Lorna Wing. Számos Asperger-szindrómás magától is felismeri azokat a dolgokat, amiben eltér a többi embertől, és képes beilleszkedni a társadalomba – anélkül, hogy tudná, mi okozza nehézségeit. Egy diagnózis azonban választ adhat minden kérdésre. A történelem híres emberei közül is akad jó néhány, aki ezzel élt. Ezek a személyek a művészetek, a természettudományok és a politika területén is maradandót alkottak amellett, hogy viselkedésük kissé eltért az átlagostól. De ez nem jelentett hátrányt, sőt! Lankadatlan lelkesedés és szenvedély táplálta őket, amikor azt tehették, amit akartak. Ismerjünk meg hát néhány (feltehetőleg) Asperger-szindrómás „őrült zsenit”, akik nélkül ma biztos szegényebb lenne a világ.

A földkerekség egyik leghíresebb zsenije, a Nobel-díjas Albert Einstein nemcsak relativitás elméletéről, de különc viselkedéséről is ismert. Szülei arra gyanakodtak, hogy gyermekük esetleg mentálisan nem ép. Nagyot tévedtek, bár minden okuk megvolt az aggodalomra. Például még 9 éves korában is nehézséget okozott Einsteinnek a folyékony beszéd (és nem, nem bukott meg matekból, abból kiemelkedően jó volt). Saját bevallása szerint teljesen hiányzott belőle a vágy a másokkal való közvetlen kapcsolatra, hazájához és barátaihoz sem kötötték mély érzelmek. Kevés dolog érdekelte, azokra viszont százszázalékos figyelmet fordított. Szintén az aspergeresek sajátossága, hogy különösen érzékenyek lehetnek bizonyos ruhadarabokra, Einstein pedig zokni nélkül jelent meg a Nobel-díjátadón. Egyes kutatók szerint Charles Darwin, az evolúcióelmélet megalapozója is a neves aspergeresek listájára írható. A fajok eredete című könyvét elképesztő részletességgel írta, rendkívüli módon tudott koncentrálni egy adott témára, és olyan apró részleteket is észrevett, amik más előtt rejtve maradtak. Ellenben a kapcsolatteremtésben komoly nehézségei támadtak a 200 évvel született tudósnak. Az aspergeresek a szigorú elveken alapuló szabályokkal is fura viszonyban állnak. Általában logikátlannak és feleslegesnek tartják, ami miatt könnyen kerülnek konfliktusba a tanárokkal, az iskola vezetésével, vagy akár a törvénnyel. A híres fizikus, Isaac Newton is közéjük tartozott. Ifjúkorában sokszor kimaradt az iskolából, munkájában viszont hihetetlen elhivatottság jellemezte. Előfordult például, hogy 3 napig dolgozott egyfolytában, észre sem véve a napszakok váltakozását.