Add tovább a segítséget!

Hiszek abban, hogy a világ jobbá tétele apró dolgokon múlik, olyanokon, amiket mindenki meg tud tenni, ha akar, és persze csak azokért, akik hajlandóak tenni is a maguk érdekében, ugyanis ez a kulcsa mindennek. Ha erről mindenki így gondolkodna, biztosra veszem, hogy a dolgok jóra fordulnának.

A tudatosság a lényeg, hogy tisztán lássuk, ha rossz irányba megy az életünk, és merjünk szembenézni a problémáinkkal, s lépni - akármilyen irányba, ha kell. Az én életemben is van egy-két ember, akikre mindig, minden körülmények között számíthatok, akik kívülről látják az eseményeket, soha nem sajnálnak, és nekem sem engedik meg, hogy önsajnálatra használjak akár csak egy percet is abból az időből, amit úgy hívok: az életem. Szóval kapok támogatást, segítséget, útmutatást bármikor, amikor kérek. Nem úgy gondolok erre a segítségre, mint ami csak úgy jár nekem, sokkal inkább afféle csodálatos ajándéknak látom, amit tovább kell adnom, ha akad megfelelő ember, aki kezdeni tud vele valami hasznosat. Legutóbb egy barátnőm, aki ugyanazzal a problémával küzdött, mint korábban én, segítséget kért tőlem - amit tudtam elmondtam, segítettem, ő pedig tényleg változtatni akart a sorsán, hát nyitott volt a megoldásra, és lépett. Örültem, hogy segíthetek, s hogy itt az alkalom, hogy tovább adjam valakinek a segítséget, amit jó szívvel kaptam, bár így ebben a formában nem osztottam meg “az ajándék továbbadásával” kapcsolatos információt a barátnőmmel. Nagy volt a meglepetésem, mikor a múlt héten hívott a barátnőm, s boldogan újságolta el a fejleményeket, amelyekre álmomban sem gondoltam volna:

- Tudod, beszélgettünk nemrég Andreáról, s komolyan elgondolkodtam azon amit mondtál. Nem hagyott nyugodni a dolog, meghívtam egy kávéra, és elmondtam neki, mit gondolok az életéről, és kérdeztem, ő mit gondol valójában róla… Mindenki tudja, hogy problémái vannak, ő meg úgy tesz, mintha senki se látná, takargatja, de ezzel senkinek nem tesz jót. Szóval vettem a bátorságot, s bár nem kért meg rá, s talán nem is illett volna én mégis elmondtam neki az igazságot: hogy ideje lenne összeszednie magát, hogy amit a házasságában teljesít nem lesz elég arra, hogy megbecsült feleség legyen akár tíz év múlva, nem most... Mindene megvan ahhoz, hogy sikeres legyen, bármiben, amit csak szeretne. A férje bármiben a segítségére lenne, csak ki kell találnia, mit kezdjen magával. Majdnem sírva fakadt a megkönnyebbüléstől, hogy végre valakivel beszélhet a dologról. Régóta nyomasztja a házassága, a gondjai, de fogalma sem volt, hogy kezdjen hozzá, kitől kérjen segítséget. És akkor, amikor ezt megbeszéltük, te jutottál eszembe, hogy neked segített a barátnőd, te tovább adtad a segítséget nekem, én pedig akkor és ott úgy éreztem, hogy továbbadom valakinek, aki nyitott rá, aki képes lehet arra, hogy tegyen magáért: aki csak egy kis biztatásra vár -, szóval, hogy áramoltatom az energiát.

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!