Amikor valaki tele van elfojtott, ki nem mondott kisebbrendűségi érzéssel, ezt önmagában nem tudatosítja és nem törekszik önmaga megerősítésére....nos ilyenkor öntudatlan kompenzációképpen elkezdünk olyan embereket és helyzeteket keresni, amikről úgy érezzük, hogy emeli az értékünket...Például sikerek a másik nemnél, hódítások...Annak, aki megteheti...

....Aki nem, annak bármilyen pótcselekvés, függőség is megteszi, csak, hogy ne érezze a belső hiányt...Az egészben az a tragikus, hogy mindez abból fakad, hogy nem ismerjük fel/el a saját értékességünket, azt hisszük rosszak vagyunk, nem elegek, nem megfelelőek...

Ha elindulnánk befelé, felismernénk, hogy mindez hazugság: nem vagyunk értéktelenek, "csak" emberek - esendők, nem tökéletesek, sebezhetők. És ez így teljesen rendben van....Ezt elfogadva megszűnne a belső kényszer, hogy másokat legyűrve vagy energetikailag kiszipolyozva tegyünk szert némi szánalmas győzelmecskére....Diadalkoncokra a saját, belső Erő felismerése helyett....

Ezek a kapcsolatok vagy létre sem jönnek, mert a trófeavadász lepattan, mielőtt "lebukna" milyen hiányosságokkal is rendelkezik voltaképpen; vagy ha létre is jön a kapcsolat hamar kilép belőle, de "természetesen" ez nem az ő hibája: a másik az, aki nem "elég"....Az egész történet nem a szeretetről, hanem a kielégítetlen, fel nem ismert, elfojtott hiányokról szól...

• férfiak ismerkedés trófea

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!