A társkeresésről

A mai internetes világban azt gondolnánk, hogy milyen egyszerű párt találni, megtalálni az igazit. Hiszen annyi oldal, telefonos applikáció áll rendelkezésünkre. De hova lesz így az ismerkedés személyes varázsa? Az izgalom, hogy odamegyünk a másikhoz és az elutasítástól félve leszólítjuk? Hogy régimódi vagyok? Lehet. Szeretném veletek megosztani tapasztalatomat, hogy egy 27 éves férfi szemével mégis milyen a mai társkeresés világa.

Az utóbbi években volt szerencsém megismerkedni nagyon sokféle lánnyal. És mint a mai legtöbb fiatal én is az internet világát hívtam segítségül. Ez a választásom végső elkeseredettségemben történt, amikor is belefáradtam abban, hogy nem találtam érett gondolkodású lányt. Nagyon sok rossz élmény ért. A mai lányok mind ilyenek? Külső, pénz, egzisztencia? Nem akartam elhinni, így hát szélesítettem a keresés mezejét. Így regisztráltam különböző társkereső oldalakra, telefonos applikációkra.

Őszintén szólva, az elején még élveztem is. Tetszett az elgondolás, hogy csak azokkal a lányokkal hoz össze a program, ahol mind a ketten szimpatikusak vagyunk egymásnak. Elindult a vadászat. Majdnem minden nap volt legalább egy match-em. Van, akit már nem is tudtam miért jelöltem be, őket gyorsan töröltem is. Voltak olyanok, akiket még kicsit pihentettem, de volt olyan is, akivel alig bírtam ki, hogy azonnal rá ne írjak. Szóval megtetszett ez a játék. Rabja lettem. Úgy éreztem megtaláltam azt a helyet, ahol szabadon válogathatok, és ahol megtalálom majd az igazit. (Fontos megjegyeznem, hogy én nem csak szexet kerestem.) Hetekig, hónapokig napi több alkalommal is felkerestem az oldalt és szemezgettem. Nagyon sokféle lánnyal (18 évestől a 35 évesig) ismerkedtem, beszélgettem. És mivel én nem csak egy beszélgetőtársat kerestem, ezért voltak randik is.

Az első találkozás nagyon furcsa volt. Egy idegennel, akivel eddig csak chateltél és a Facebookon láttál róla pár képet, most találkozni fogsz. Izgulsz, és azt kívánod, hogy minden olyan legyen, mint amilyennek elképzelted. Mert igen, az emberben kialakul egy kép a másikról, és tapasztalatból mondhatom, hogy ez soha nem egyezik meg a valósággal. A másik fél személyes varázsa a legfontosabb, nem az, amiket írt neked, vagy amilyennek te elgondoltad őt. Ezért ha adhatok egy tanácsot azoknak, akik a társkeresés ezen formáját szeretnék kipróbálni, a személyes találkozásnak egy héten belül meg kell történnie, máskülönben csalódni fogtok.

Sajnos ezt én az első találkozásoknál még nem tudtam. Voltak nagyon kínos pillanataim. És ezekért nem hibáztathattam a másikat. Egyszerűen kialakult bennem egy kép róla, egy olyan kép, amit én akartam látni. Ez hiba volt. Tanultam belőle. De nem adtam fel. Ismerkedtem és randizgattam tovább. Minden egyes lánynak újra és újra kiadtam magam, bízva abban, hogy talán ő lesz az igazi. Olyan szinten megszokássá vált az ismerkedés, hogy az elején a bemutatkozó szöveg már mindenkinél ugyanaz volt. Görcsösen kerestem, meg akartam találni. De mindegyik vége csalódás volt. Vagy én, vagy a másik fél nem akart többet. Majd egy év sikertelen keresés után meguntam, belefáradtam és feladtam. Ez nem fog így menni. Már nem volt kedvem belépni a programba, nem volt kedvem válogatni a lányok közül. Töröltem magam az oldalakról.

Ami jó játéknak és szórakozásnak indult, most elvette a kedvemet. A sok csalódástól elveszett a varázs. Az új emberek megismerése iránti vágy, az ismerkedés szépsége. Görcsösen akartam és sokáig vártam, hogy lesz egy igazi kapcsolatom. Jelenleg el kell engednem ezt a vágyamat. Ha a sors is úgy akarja, el fog jönni. Egy dolog biztos! A szerelem akkor jön, amikor jönnie kell és nem akkor, amikor te szeretnéd!

R. Adam: A sors

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!