A találkozások megszületnek és tanítanak

Két embernek lehetőségei, esélyei vannak együtt. Két különböző személyiség csap össze, pattognak a szikrák, és forrnak a hormonok a szerelem laboratóriumában. Nincs elrendelt kapcsolat, esélyek vannak, jók és kevésbé jók, összefonódó szálak vannak, érzelmi egyensúly, egymásra hangolódás, együtt rezgés.

Esélyeink vannak és lehetőségeink, nem több. Szabad akaratunk, hogy időt, energiát, érzelmeket invesztáljunk egy találkozásba, hogy van –e elegendő figyelmünk, érzésünk, vágyunk indíttatásunk, energiánk, hogy felépítsük, majd virágoztassuk a kapcsolatot. Van úgy, hogy egyikünk nem akar élni a lehetőséggel, pedig a találkozások mindig létrejönnek, és mindegyik az aktuális tanítónk lehet.

Minden istenhozzád tanít valamit, minden új találkozásra az előző készít fel. És minden búcsúval acélosodik, fejlődik a személyiség, és megtanulunk egy leckét a toleranciáról, a kompromisszumkészségről, a konfliktuskezelésről, a tűrőképességről, önmagunk határairól, a büszkeségről, és a hűségről. Minden találkozás egy életlecke, könnyebb, vagy nehezebb, és mindig tanulnivalót, feladatot, megválaszolandó kérdést hordoz. Dönthetsz úgy, hogy hátat fordítasz, de bármit teszel, a meg nem oldott feladatot akkor is cipeled tovább a következő kapcsolatba, következő „tanítódhoz”.

Bármilyen csekélynek tűnő esélyből is kihozható egy csodálatosan inspiráló, szerelmes szeretetkapcsolat, ha mindketten úgy akarjuk. Esélyek vannak és lehetőségek, mégis történik úgy, hogy bár úgy tűnik, esélyeink ideálisak, mégsem egymást választjuk. Múltbeli beidegződések, be nem gyógyult sebek, a gyerekkortól hurcolt sérelemcsomagok, és ezer más megfejteni való titok van, melyek mind visszavethetnek, gúzsba kötnek. Minden új szerelemre az előző készít fel. Ha valaki érzéseiben folyamatosan, hosszú távon bizonytalan vagyok, kétségek között vergődöm, és a kapcsolat nem nyújt érzelmi biztonságot, akkor nem a megfelelő emberrel van dolgom. Kár a fájdalomért és az elvesztegetett időért, kár a hosszan tartó csend periódusokért. Teljes erőből belevetődni valami újba felejtés, vigasztalódás, figyelem elterelés, vagy önbecsülés visszaszerzés gyanánt csak tüneti kezelés, ideiglenes fájdalomcsillapítás, és az új szerelem kudarcra van ítélve, amíg ki nem seperted, el nem űzted a régi összes jó és rossz szellemét, démonát.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.