Manapság a social média egyre meghatározóbb szerepet tölt be mindannyiunk életében. Ennek rengeteg pozitív hatása van, azonban sajnos negatív is. A social méda ugyanis egyre inkább a boldogra retusált posztok és a tökéletesre szerkesztett pillanatok tárhelyévé vált, ahol minden tökéletes, miden csillog és ahol a lájkok és a követők száma dominál.
De mi van a csillogás mögött? Tényleg minden ennyire tökéletes? Ha másoknak tökéletes az élete, hogy lehet, hogy nekünk esetleg nem az? Nos, a legfontosabb leszögezni, hogy senkinek az élete nem tökéletes, mindenkinek megvannak a maga problémái. Ahogy a régi bölcs mondás tartja, mindenkinek megvan a maga keresztje és lehet, hogy meglepődnénk a súlyától, ha cserélnünk kellene azzal, akinek gondtalan életét irigyeljük.
Fontos tehát tudatosítanunk, hogy ez egy látszat, mindenki a boldog pillanatait posztolja, a többség a tökéletesre szerkesztett posztokat részesíti előnyben, kialakítva ezzel egy olyan képet, amit ő maga szeretne láttatni magáról a külvilággal. Ez nem feltétlen tükrözi a valóságot, és ezért nem is kell feltétlen elítélnünk ezt a hozzáállást, hiszen a nagy többség nem szeretne a gondjairól posztolni, ami nyilván nem is tartozik mindenkire, és lássuk be, a legtöbben nem szeretnénk sajnáltatni magunkat. Ugyanakkor ahhoz, hogy különbséget tudjunk tenni a valóság és a „látszatvilág” között, nagyon fontos, hogy legyen előttünk valódi, hús-vér példa. Olyan példaképek, akiken keresztül láthatjuk, hogy egy-egy siker mögött mennyi munka van, akiknek nemcsak céljaik vannak, de tesznek is a megvalósulásáért és akiket nem ragadott el a social média olyan szintre, ahol csak az időzített posztok, a szerkesztett és tökéletesen beállított képek, és az ezekre kapott lájkok száma dominál.
Ilyen példát találhatunk könnyen akár barátaink körében, családunkban, munkahelyen, csupán a valóságot kell meglátnunk. Higgyük el, az ő példájuk mindig segíthet abban, mi az, ami valójában értékes, és mi a látszat. Hiszen gondoljunk bele, tényleg a látszat a lényeg? Sajnos nagyon sokszor tapasztalhatjuk, hogy generációnk így gondolja, de nem kell feltétlen ide sorolnunk magunkat. Hiszen valódi barátaink száma dominánsabb, mint hogy hányan követnek, hogy hányan kedvelnek és szeretnek a társaságukba lenni, egész biztosan meghatározóbb, mint hogy hány lájkot kap egy beállított, majd jól megszerkesztett kép.
A virtuális népszerűség valóban ennyit érne mint generációnk gondolja? Érdemes posztokat időzíteni, órákig szerkeszteni képeket vagy követőket venni? És miért, hogy ideig-óráig úgy érezze valaki, hogy foglalkoznak vele és figyelnek rá? Úgy gondolom, a hamisról előbb-utóbb mindig kiderül, hogy messze áll a valóságtól, így tehát felesleges egy hamis látszat kialakítása. Sokkal inkább díjazandó és jobb érzés, ha valakit saját magáért szeretnek. Így tehát egyértelműen értékesebb, ha a valóságban szeretik, ha boldog az életében, szereti amit csinál és azokat akik körbeveszik, mint a kialakított látszatélet, ami mögött valójában talán semmi sincsen. Ha pedig valaki komolyabban szeretne a social médiában érvényesülni, és profitálni belőle (influencer szeretne lenni) szintén érdemesebb az önazonosságra törekedni, és tégláról téglára felépíteni azt, amit szeretne elérni, mint gyorsan kialakítani valamit hamis alapokra építve, ami valószínűleg annyira lesz tartós, mint egy homokvár.
Legyünk tehát mindig önmagunk, ne hagyjuk, hogy a social média befolyása egy hamis világba keverjen, amitől saját valódi értékeinket kevesebbnek láthatjuk, hiszen boldogságunk valódi kulcsa, hogy merjünk önmagunk lenni, és kövessük az álmainkat, ugyanis nem a látszat a lényeg, hanem ami legbelül van.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez