Sok esetben összekeverjük a valóságot az elképzelt valósággal. Édesanyám mindig azt mondja, az az ember akinek fontos vagy soha nem fog kétségek közt hagyni ennek a bizonyosságával kapcsolatban. A saját értékeidet nem kell, hogy kérdőre vond mert ott van. Szinte kézzel fogható, hogy értékes ember vagy. Egyszeri és megismételhetetlen, pont annyira, mint senki és mindenki ezen a földön. És milyen nagyon igaza van.

Néha olyan mintha nem is lennék egyedül. Úgy zúg a magány csendje, mintha valami hangosan itt zakatolna a fülembe. Akkor talán még élesebb volt, mikor ketten voltunk egymagamban.
A társas magány is magány, csak kevesebben csúfolják és máshogy is becézik azt. Van, aki például kapcsolatnak hívja. A mentségemre szóljon, én inkább nem neveztem el. Amikor mégis, akkor csak olyan szavakat használtam, amik nehezek. Próbáltam rá aggatni ezt azt, mint például szerelem, de ezeknek a szavaknak van súlya, nem lehet csak úgy elengedni és hagyni menni őket ügyefogyottan es elvétve. Jól kell címezni, mert lehetünk.

Tényleg jobb, ha az ember vigyáz ezekre a szavakra, mert a kulcs a bizalomban rejlik, hogy tudhatom bízhatok a másikban, hogy jó helyen vannak a lelkem dolgai a másiknál.  Amikor belenézek annak a valakinek a szemébe, csak én fogom tudni, hogy milyen mélyen vagyok én ott, benne az ő lelkében. Különben is, ha nem érzi magát az ember lánya biztonságban, miért maradna egy perccel többet bárhol?
Ha valaki nem érzi magát a értékesnek valahol, onnan bizony érdemes odébb állni.

Sokan úgy tartják, köztük en is, hogy egy ilyen kapcsolatosdit úgy csinál mindenki az elején, ahogy a nagykönyv megírta. A való életben, néha sajnos ebből a könyvből hiányoznak oldalak, illetve előfordul, hogy akinek írni kéne bele, az nincs birtokában a szavaknak. Meg ugye az élet nagy rákfenéje amikor írnánk bele, de kifogy az a fránya tinta. Olyan könyvet is láttunk mar, amiben minden oldal szépen teli volt, előre, ahol a toll is jól fogott de csak 1 ember írta tovább egy bizonyos fejezet után. Egyoldalú könyv, vagy hogy is nevezzük. Az én meglátásaim igen sarkalatosak. Egy nálam idősebb es tapasztaltabb ember segített nekem ebben. Az Ő világában, ha már a kreativitáson alapszik a hasonlatom...szóval az Ő világában minden fekete es fehér volt. Az emberek az ilyen életben csendes káoszban élnek. Hol a mennybe, hol a pokolba tévedtünk, de a Földön nem sok időnk volt együtt. Abban a poros, egyszerű mindennapi, mondhatni életnek nevezett hétköznapban is mi vagy így vagy úgy de fényévekre voltunk a valóságtól. Sokszor még egymástól is, ennek fényében persze.

• a nagy könyv könyv

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!