A legtöbb motoros ismeri az érzést, amikor halad a forgalommal, a fordulatszám erős közepes tartományban van és egy erős gázadással úgy otthagyod a tömeget, mintha soha nem lettek volna melletted. Nagyjából ez történt az S 1000 R-rel, amikor a BMW tervezői úgy döntöttek, hogy megalkotják az M 1000 R-t. Nagy szükség ugyan nem volt arra, hogy megtörténjen ez a módosítás, de most, hogy van, létezik, tudom, hogy nagyon-nagyon jól tették.

Nem lehet elmenni néhány technikai adat mellett, amellyel a BMW M 1000 R rendelkezik és itt elsősorban a tömeg/teljesítmény arányra gondolok. 210 lóerő a 199 kilogrammhoz. Tehát minden egyes kilót 1,05 lóerő mozgat, hajt előre. Így lehetséges az, hogy 3,2 másodperc kell neki, hogy 100-ra és csupán 7,2, hogy 200-ra gyorsuljon. De a természetesen a száraz statisztikánál sokkal több és izgalmasabb ez a félelmetes fenevad.

Mindenekelőtt azzal kezdeném, hogy gyönyörű. Talán egy fokkal még vadabb, mint a tavaly nálunk vendégeskedett és alapjául szolgáló S 1000 R (amelyről a teszt itt olvasható). Minden részletében, hajlatában, kialakításában találhatunk valami olyat, amelyet csodálni lehet. Az M 1000 R olyan versenygép, mint egy Ferrari a négykerekűek között. Nem csak attól szép, hogy kiváló teljesítményt képes nyújtani, hanem azért is, mert formai szempontból is lélekemelő. A karbon kerekek és számos karbon kiegészítő, a kormány végére kihelyezett szép formájú visszapillantó tükrök ugyanúgy szemet gyönyörködtető részletei a motornak, mint az agresszív hátsó kialakítás és az Akrapovic kipufogó. Nincs olyan helyszín, környezet, ahol ne lehetnénk ezzel a motorral azonnal a környezetünk középpontjában, legyen az hozzáértő, vagy csak egyszerű bámészkodó.  A különleges M dekoráció pedig erőteljesen emeli az előbb felsoroltakból amúgy is következő hatást.

A bámulatos és megborzongató teljesítmény mellett a leginkább az tetszett az M 1000 R-ben, hogy városban, közúton, ugyanolyan kezes és könnyed, mintha egy átlagos motor lenne. Amennyiben nem kapcsoljuk át a vezetési üzemmódot Race-be, egy „sima” naked bike módjára közlekedhetünk vele. Még alacsony fordulatszám tartományban is kiválóan gyorsul, kellőképpen nyomatékos. Őszintén szólva 6000 fölé városban teljesen értelmetlen húzni, miközben 14600-ig pörgethető elméletileg. A nagy teljesítmény élét a gyors felváltogatással könnyedén el lehet venni, amit természetesen a gyorsváltóval könnyedén meg tudunk tenni. Bár azért meg kell jegyezzem, hogy a BMW motoroknál megszokott módon ezt jóval erősebb taposás segítségével tudjuk végrehajtani, mint egy japán motor esetében.

A BMW M 1000 R egy másik liga, ahhoz képest, amit egy átlag motoros megszokott. Nagyon-nagyon gyors, borzalmasan erős és kimondhatatlanul precíz. Egy olyan versenygép, ami valami különös módon úgy lett megalkotva, hogy azok számára is tökéletes élményt képes nyújtani, akik nem a versenypálya kanyarjaiban szeretnék tesztelni a határaikat. A technológia segítségével korrigál, segít és biztonságérzést ad. A műszerfal kezelése játszi könnyedséggel történik, ahogyan azt a BMW motorok esetében megszokhattuk. Itt tudunk választani a Rain, Road, Dynamic, Race és Race ProA vezetési módok között és ezektől függően a DTC maximális biztonságot és maximális menetdinamikát biztosít. A Brake Slide Assist pedig segít a kanyarokban a fékezési sodródás során.

A kormánya tipikus, a nakedekre jellemző egyenes csőkormány, amely nagyobb kényelmet biztosít, mint a versenymotorok esetében a csapott rövidebb kialakítás. Éppen ezért egy egész napos motorozás, városban, kanyaroknál tökéletesen teljesíthető vele, jelentősebb fáradság, csuklófájdalom nélkül.

A futóműve kemény ugyan, de azt mondanám, hogy még az egyáltalán nem tökéletes magyar utakon is megfelelő kényelmet biztosított. Az üléspozíció és annak kényelme kifejezetten, sőt, meglepően jónak mondható. Érdekes módon, még állandó utasunk, aki a hátsó ülés tesztelését szokta végezni, a ránézésre nem túl kényelmesnek tűnő második ülésről is ugyanezt nyilatkozta.
A hyper naked kategóriás teljesítmény és a támogató technika nem érne semmit a megfelelő fékrendszer nélkül. Nem kell aggódni emiatt sem, mivel az M fékrendszer minden pillanatban stabilan és határozottan képes a megfelelő fékerőt biztosítani, nagyon elégedettek voltunk ezzel is.

A BMW M 1000 R természetesen nem konkurencia nélküli motor, ha az árát összevetjük ezekével, akkor határozottan versenyképesnek mondhatjuk ebből a szempontból is. 10,9 millió forintot kérnek a gyakorlatilag maximálisan felszerelt M 1000 R -ért. Tehát olcsóbb, mint a vele egy osztályban szereplő, nagyságrendileg azonos teljesítményű, 208 lóerős MV Augusta Brutale 1000 RR vagy éppen a Ducati Streetfighter V4S. Nehéz persze ezeket egyetlen mondattal összehasonlítani és nyilván van egyéni preferencia is, de az kimondható, hogy bődületes gép mindegyik.

Tökéletes döntésnek tartom a BMW részéről, hogy az S 1000 R továbbfejlesztéseként piacra dobta ezt a csodálatos gépet. Hiába volt ugyanis kifogástalan a maga nemében az S 1000 R, a teljesítménye miatt nem került megfelelően a rivaldafénybe. Az M változat ezzel szemben már nem hagy kétséget afelől, hogy milyen szinten tart a BMW Motorrad. Az egészen biztos, hogy maradandót alkottak. Imádtuk!     

• 2023 M1000R BMW M 1000 R teszt BMW M1000R teszt M1000R M1000R teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!