Van valami felkavaróan izgalmas a majdnem-ben. A majdnem ideálisban, a majdnem megtörténtben. De végül nem történik semmi. Így odaülhetsz a tűz mellé, megmelegítheted a kezed, megégni viszont nem fogsz. Érdekes módon, még építeni is tudsz ilyesmire. Előre tudod, hogy nem lesz tartós, nem lesz időtálló, mégis képes vagy adni, mégis szeretnél energiát belepakolni. Képes virágozni a halálra ítélt virág is.

Izgalmas, mert sosem ugyanaz. Nem tudsz összekuporodni és elkényelmesedni, mert nem gondolod azt, hogy egyenes út vezet egy párkapcsolat felé. Igazából tudod is, hogy ebből sosem lesz az. Mindig majdnem marad. Ugyanakkor vonzódsz, érdekel, és olyan határokat súrolhatsz, melyeket sosem kell majd átlépned. Elmondhatsz kötetlenül dolgokat, szinte bármit, mert semmi nem fog visszaköszönni egy vita során. Nem kell attól tartanod, hogy amiről te szabadon beszéltél, azt kőbe vésik, és mint egy útmutatót hozzád, felhasználják. Mert nem azért mondtad el ezeket, hogy minden úgy történjen, szó szerint. Megkérdezhetsz mindent szégyenérzet nélkül, mert valahogy hiányzik a félelem. Hiányzik az, hogy mindent tökéletesen akarj csinálni, hogy mindennek tétje legyen. Nem kell mindenért felelősséget vállalnod.

Felpezsdít ez a majdnem. Édes illúzió, amit csak akkor hiszel el, ha akarsz. Néha belegondolsz, néha elkalandozol, aztán megrándítod a vállad és könnyen kihúzod magad. Mégis más vagy most. Nem kell teljesen egyedül járnod az utad. Nem érzed azt, hogy senki nem törődik veled, hogy senkinek nem vagy fontos. Mert kapsz figyelmet, kapsz törődést, és még fontosnak is érzed magad. Valakinek a valakije vagy – majdnem. Ott van a levegőben, hogy sosem kaphatod meg. Sosem lesz a tiéd igazán, sosem érheted el. Mégis gyilkos a vágy, hogy így legyen.

Ezért megteszel mindent, kihozol magadból mindent. Folyamatosan toppon vagy, és élvezed. Élvezed, hogy nem a tiéd, és nem veheted készpénznek. Nem veszed, ezért tudsz mindig magasabbra menni, egyre többet elérni. Élvezed, hogy vonzó vagy, őszinte és szemtelen. Szabad vagy mindaddig, míg rabja nem leszel. Míg meg nem érkezel olyan határokhoz, melyeket már nem léphetsz át, nem akarsz igazán átlépni. Jó érzés volt vakmerőnek lenni és azt mondani, all in. Most mégis lesz következménye? 

Miért érzed hirtelen azt, hogy nem elég? Hiába tettél meg mindent, még mindig nem a tiéd. Telt múlt az idő, és már nincs hova tovább menni. Ahelyett, hogy egyre magasabban és szabadabban szárnyalnál, beütöd a fejed. Már hiába feszegeted a határokat, már nem olyan izgalmas - tudod mi lesz a vége, tudod, hogy nem lesz belőle semmi. Újra és újra érzed a csalódást és visszautasítást: ha fejen állsz is, se tudsz messzebb menni. Még mindig épít ez dolog?

Láttad magad egy szép tükörben, hogy mennyire vagy érdekes és izgalmas. Bátrabb lettél, sőt, magabiztosabb. Mégsem mész vele semmire, mégsem elég mindez. Már tudod, hogy mit tudsz adni, tudod, hogy mit szeretnél adni, és sokkal több fogalmad van róla, hogy kinek. Még mindig jó helyen keresgélsz?
Fáj beismerni, hogy mégis kötődtél. Benned volt a vágy végig, titkon mindig is remélted. És most, hogy kristálytiszta, szíven üt. Ideje beismerni, ideje őszintének lenni – magaddal. Nem várhatsz változást így, ilyen határok mellett. Jártál a határok mentén, volt időd jól megismerni őket. Pontosan tudod, milyen akadályokkal állsz szemben. Meddig maradhat ez a majdnem, meddig bírod még? Rég másra vágysz, rég nem elég. Megértél, megértettél, és megismertél sok mindent – magadat. Szükséged volt rá, most már készen állsz. Már nem akarsz majdnem lenni, már tudod, hogy ki vagy: igen vagy. Erre volt jó a majdnem, ami mégiscsak egy nem.

• kapcsolatok lehetőségek majdnem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!