A lelki sérülések esetében miért nem adunk időt magunknak a gyógyulásra?
Amikor fizikai sérülést szenvedsz el, akkor időt kell a felépüléshez. De vajon miért van az, hogy amikor lelki sérülésről van szó, türelmetlenek vagyunk és nem adunk magunknak ugyanannyi, ha nem több időt a regenerálódásra? Ha valóban helyre akarsz jönni, ahhoz az kell, hogy újra visszatalálj önmagadhoz.
Ahhoz, hogy visszatalálj önmagadhoz egy téged ért trauma után, ahhoz az kell, hogy képessé válj elfogadni a tényt, hogy egy újfajta önmagad leszel. A gyógyulási folyamat egyben egy tanulási folyamat is, éppen ezért egy sokkal jobb önmagaddá válhatsz.
A trauma soha nem az adott esemény, ami történt veled. Sokkal inkább az, amilyen hatással volt rád egy bizonyos esemény. Ezt fel kell dolgozni. Ehhez viszont idő kell és befelé figyelés.
A felépülés azt jelenti, hogy továbbra is az akarsz lenni, aki voltál, míg a gyógyulás azt jelenti, hogy teljesen új emberré válsz. Talán ebből adódóan azt gondolod, hogy neked elég felépülnöd az elszenvedett lelki sérülésből. Azonban hosszú távon mindenképp érdemes a gyógyulást, mint tanulási folyamatot választani.
Nem szabad ragaszkodnod ahhoz, hogy visszatérj a korábbi állapotodba. Sajnos kemény leckék ezek az élettől, mégis egyben egy lehetőség is arra, hogy egy erősebb, határozottabb és öntudatosabb valakivé válj. Ha hajlandó vagy szembenézni a traumáiddal és kezedbe venni a dolgokat, akkor fel fogod ismerni a saját értékeidet, a hatalmadat az életed felett. Ami azért is különösen jó, mert így a későbbiekben te magad leszel az, aki kijelöli a saját határait.
Ha ezek a határok részeseivé válnak a mindennapjaidnak, akkor sokkal kevésbé válsz majd kiszolgáltatottá. Bár sajnos kivédeni teljesen nem lehet a lelki sérüléseket, mégis tehetsz azért, hogy kevesebb fájdalom érjen. És ha valami, akkor ez mindenképpen megéri a jövődre nézve.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez