Kijelenthető, hogy a Mercedes-Benz E osztály a márka legfontosabb modellje. Lehet nem a limuzin forma jelenleg a divat, de az E osztály testesíti meg számomra a Mercedes-Benzt magát. Bár ezen a néven – E osztály -, csak 1993 óta kapható és ilyen formában a mostani a 6. széria, de időben egészen visszamehetünk az ötvenes évekig, amikor ebben a kategóriában a márka elkezdett modelleket kínálni.

Létezik persze nagyobb, drágább, komolyabb luxust kínáló Mercedes osztály, mint az E osztály, de nekem minidig ez jelentette az alap kiinduló pontot a márkán belül. Az E osztály többek között azért is különleges, mert olyan karakter, amelyet nem lehet elcsépelni. Hiába látunk százával ilyen típusú dízel taxikat mindenfelé, elsősorban Németországban, semmit nem von le a márka imidzséből ez a tény és ezért cégvezetők, üzletemberek is örömmel választják ezt a modellt. Az E osztály mindig, minden körülmények között magas presztízst, minőséget sugall. Rengeteg Mercedes-Benz modell megfordult nálunk, de ilyen izgalommal egyiket sem vártam, mint az új E osztályt. Ahogyan minden, a Mercedes-Benz is folyamatosan változik, fejlődik valamilyen irányban. Az elmúlt évek az elektrifikációról szóltak, amelyre talán a leggyorsabban ez a márka reagált, bevezetve egy teljesen új szériát, az EQ modelleket, amelyekre nyugodtan mondhatjuk azt, hogy megosztóak lettek. Ami viszont ténykérdés, hogy a sokkoló hyperscreen műszerfala ellenére az EQE minőségi színvonala, de úgy általában az elektromos szériáé, elmarad a hagyományosétól.

Talán az előzőek miatt is vártam nagyon az új E-t, hogy megbizonyosodjak, hogy ez a széria megerősíti a hagyományokat és a megszokott Mercedes-Benz színvonalat, luxust fogja kínálni mindenféle szempontból.

Tavaly novemberben már egy rövidebb cikk keretében beszámoltam az új E osztályról, ugyanis akkor volt a modell sajtóbemutatója. Az erről készült cikk itt olvasható. A rendezvényen még nem sejthettem, hogy a bemutatón részt vevő autók közül pont a legfeltűnőbb és a felsorakoztatott autók közül az elsőt, a jácint-piros színűt tudjuk a teszthét során alaposabban szemügyre venni. De külön öröm volt, hogy a szokásos fehér, konzervatívabb ezüstös árnyalatok helyett egy kevésbé általános Mercedes szín lesz a tesztalany.

A legnehezebb az elvárásokat háttérbe szorítani és kizárólag a designra, műszaki tartalomra koncentrálni egy olyan modell esetében, mint az E-osztály. Ennek oka, hogy ez a modell testesíti meg a minőséget és azt az innovatív egységet évtizedek óta, amelyek révén a Mercedes-Benzre mindenki elismerően tekint. Pont emiatt, hosszú éveken keresztül ez a modell volt a legnagyobb példányszámban eladott típus a márkán belül. Mára ez nem igaz, köszönhetően elsősorban az SUV láznak, meg annak, hogy rengeteg típusra szabdalták szét a kínálatot a Mercedes-Benz modellek esetében. Ettől függetlenül természetesen most is előkelő helyen szerepel a listán és az előző, W213-as széria számos szakmai elismerést zsebelt be az életciklusa alatt.  

A mostani, W214-es széria nem fog megjelenni az összes karosszéria változattal, amivel az előző ciklusban megismerkedhettünk. Ennek az oka, hogy a coupé és a cabriolet változatokat a C osztály hasonló modelljeivel összevonva CLE osztály néven jelentették meg. Az E osztálynak így a limuzin és a kombi (T-modell) változatait rendelhetjük. Már a megjelenéstől igazán széles motorkínálattal rendelhető a típus. A listán találunk benzines, plug-in hybrid, illetve dízel erőforrást is. Utóbbi volt nálunk, azon belül pedig a belépő, négyhengeres, kétliteres dízelmotorral felszerelt változat, amelyet természetesen kiegészített egy mild-hybrid technológiára épülő villanymotor, amely az alap 197 lóerős motort szükség esetén további 23-mal képes kiegészíteni. De, amint tudjuk, a villany meghajtás ezekben az esetekben elsősorban az indulásoknál, start/stop rendszer működésénél támogatja a hagyományos motort.  A rendszer maximális nyomatéka 440Nm. A rendszerhez egy 9 sebességes G-tronic automata váltó kapcsolódik. A tesztautónk 4Matic, azaz négykerékhajtásos változat volt, amely még az extraként rendelhető négykerék kormányzást biztosító rendszerrel is kiegészült, amely a Technik csomag részeként a légrugózással együtt rendelhető.

Nem szeretnék szuperlatívuszokkal indítani, de ez a kombináció megerősítette bennem azt az érzést, hogy futómű, vezetési élmény és komfort szempontjából az E-osztály megalkotásánál továbbra is biztosították a márka fölényét másokkal szemben. Annak ellenére, hogy az AMG-Line felszereltséghez 20” -es kerekek lettek rendelve. A hatalmas felni és az ebből következően kisebb abroncsmagasság sem rontott semmit a tökéletes futáson. Nem számított az útburkolat minősége, fejedelmi volt a belső utazási színvonal.

A Mercedes-Benz E osztály külsőre azt hiszem szinte tökéletesre sikerült, ha a tervezők elsődleges célja a konzervatív megjelenés megtartása volt. Ahogyan a BMW az extrémebb vonalvezetés irányába mozdult, úgy maradt meg a Mercedes annál a formavilágnál, amelyre inkább azt mondanám, hogy elegáns. A visszafogott szót azért nem használnám, mivel a hatalmas hűtőrács és az előző szériához képest szűkebb fényszórók impozáns, de semmiképpen nem visszafogott hatást keltenek. Oldalról a szép limuzin forma, hátul a szintén mutatós, Mercedes csillagot formázó helyzetjelzők teszik egyedivé az 5 centiméter híján 5 méter hosszú és közel 1,9 méter széles szedánt. Amit a külső formán kevésbé tudtam értelmezni, az a krómozott, feltűnő kamu kipufogóvég imitáció a lökhárítón. Úgy gondolom, hogy ez a részlet inkább elvesz, mint hozzáad.
A felszereltségi szintek között hármat találunk a listán. A tesztalanyunk az AMG Line változat, amely a középső szint. Ha a tradicionálisabb megjelenést kedveljük, akkor érdemes a legmagasabb szintet választani, az Exclusive kivitelt. Ebben az esetben a nagy műanyag hűtőmaszk helyett a konzervatív krómozott változatot kapjuk, illetve ebben az esetben a gépháztetőre felkerül az álló Mercedes csillag. Sőt, ennél a változatnál a hátsó álkipufogós kialakítás is más, sokkal kevésbé hivalkodó.

Visszatérve a tesztautónkhoz és annak belső terét vizsgálva kimondhatjuk, hogy lélegzetelállítóan szép belső tér készült. Az autó tengelytávja 2,96 méter, így mindenki elhiheti, hogy az a kifejezés, mint megfelelő fejtér, vagy lábtér, nem lehet negatív előjellel. Természetesen mind az első, mind a hátsó utasok számára tökéletes a helykínálat, roppant kényelmesek az ülések, mindezt úgy, hogy a csomagtér sem kicsi, 540 literes.

A műszerfal három képernyőből áll, ugyanis az utasoldalra is elhelyeztek egy harmadik kijelzőt, amely akkor használható, ha ott is ül utas. A képernyőkön a Mercedes által kínált és jól megszokott MBUX rendszer fut, természetesen annak legújabb verziója. Egyértelmű persze, hogy találunk pár egyedi extrát is, mint például a középkonzol tetejére elhelyezett, vezető felé néző kamerát, amelynek segítségével például Teams meetingeken tudunk részt venni (a rendszer csak akkor működik, ha a gépjármű álló helyzetben van). A kormány tökéletes fogású és rendkívül mutatós. Ami kevésbé tetszett, az a rengeteg érintőgomb, amelyből szép számmal akadt a kormányon. Az autó belsejében szinte sehol nem találkozunk hagyományos gombokkal vagy tekerőkkel. Mindent vagy a középső infotainemetről, vagy egy-egy érintésérzékeny felületről lehet irányítani. Szerintem ez a része a digitalizációnak fölösleges, ebben az árkategóriában pedig nyilván nem a megtakarítás miatt történt, hanem egyfajta koncepció miatt. Függetlenül ettől az általam kevésbé szeretett kialakítástól, az autó minden egyes pontjából árad a luxus és a jó minőség.

Végtelenségig lehetne sorolni az a rengeteg vezetéstámogató és biztonsági funkciót, amellyel az E osztály rendelkezik. Rendelhető opció a sávváltásra is képes adaptív tempomat, hogy csak egyet emeljek ki a sorból. Azt lehet mondani, hogy árához, a kategóriához tartozó minden funkciót tudja, méghozzá tökéletesen.

A meghajtásra ugyan a cikk elején kitértem, de azt még nem említettem, hogy miként funkcionál a hagyományos dízel az autóban. Valószínűleg az elektromos autó pártiak utálni fognak ezért, de ez az autó a bizonyítéka annak, hogy bizonyos funkciókra nemhogy kényelmetlen, de még fényévekkel drágább is egy elektromos. A dízel Mercedes E ugyanis hihetetlenül jól fogyaszt autópályás, autóutas terepen. Könnyedén lehet vele 5 literes fogyasztás alá menni és még vegyesben sem fogyasztott nálunk többet 6,5 liternél. A dízel motor hangját maximum akkor lehet minimálisan hallani, ha dinamikusan gyorsítunk vele. Ebből a szempontból a legjobb eredmény, amelyre képes, a 7,8 másodperces 100-as gyorsulás állóhelyzetből. De valahogy ebben az autóban nem a sebességet akarja az ember hajszolni, hanem a kényelem és elegancia luxusát használja ki. A hifi rendszer csodálatosan szól benne, a hangulat és kínált szolgáltatások ötcsillagos szállodai színvonalat nyújtanak az úton.

Összeségében tehát az új E osztályról elmondható, hogy komfortból, fogyasztásból csillagos ötös. A forma modernebb lett, de megmaradt abban a tartományban, amelyet egy konzervatív szedántól elvárhatunk. Számomra a belső kialakításnál jobban feküdt volna néhány fizikális gomb, de ezt a részt nyilván meg lehet szokni és el kell fogadni, hogy ez most a divat. Az új E osztály ára természetesen nagyban függ attól, hogy mennyi extra tartozékot rendelünk bele. A tesztautó alapára 27 millióról indul, de a számos extra, kiegészítő miatt közel 40 millióra csúszott fel az árcédulája. Ez utóbbiról már azt gondolom, hogy túl sok, de ha valaki visszafogottabb, akkor 30 millióhoz közel is lehet konfigurálni kellemes kialakítású modellt, ha a 2 literes dízel meghajtása elegendő. Abban viszont egyértelműen biztosak lehetünk, hogy a Mercedes ezzel a szériával továbbra is képes lesz ott maradni a presztízs márkák sorában, ahová az E osztály eddig is tartozott.

• e220 mercedes e220 mercedes 2023 mercedes benz mercedes e200 d 4Matic limuzin teszt mercedes e220 dízel limuzin teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!