Igazából a dolgok lehetnének sokkal egyszerűbbek. Mehetne minden sokkal könnyebben. Ennek ellenére a legtöbb érzelmi kapcsolódás valamiért mégis zavaros, és bonyodalmakkal teli.

Amikor azt mondom, hogy mehetne minden egyszerűbben, akkor arra gondolok, hogy két ember, akik között működnek a dolgok, boldogan kellene, hogy éljenek egymással. Csak sajnos a valóságban ez általában úgy néz ki, hogy mindig megtorpanunk.

Az egy dolog, hogy tele vagyunk múltbeli hozadékokkal. Olyan negatív tapasztalatokkal, amikről azt hisszük, pontosabban hinni véljük, hogy meghatározhatják a jövőnket. Persze, bizonyos értelemben hatással vannak ránk a korábbi történések, de sosem fogom megérteni, hogy hogyan jut el egy ember odáig, ahol fixen kimondja, hogy ő innentől kezdve ezen okok miatt, inkább lemond az érzelmi boldogságról a józanész javára.

Sok dolgot tapasztaltam az életem során, és őszintén mondhatom, hogy többször csókoltam meg közelebbről a padlót, mint kellett volna. Mégis úgy gondolom a boldogság közel sem az ész döntésein múlik, sokkal inkább a szívünk irányításán. Elfogadhatatlannak tartom azt, amikor emberek, akik vonzódnak, akik éreznek, és kötődni tudnak, képesek beleállni a középszerűbe. Elfogadni a langyos kávét, ahelyett, hogy hátradobva a félelmeiket, egyszerűen csak hallgatnának az érzéseikre.

Egy ideig át tudjuk verni saját magunkat annak kapcsán, hogy jó nekünk a komfortos, jó nekünk a kicsit langyos, de előbb-utóbb arcon csap majd minket az élet, és rádöbbenünk, hogy az, ami előttünk volt, az, ami megérintett, amitől azt éreztük, hogy újra igazán élünk, kicsúszott már a kezünkből. Miért? Mert gyávák voltunk dönteni.

• érzelmek lélekhangok párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!