Figyelj rám, mert hozzád beszélek.. Csak azt kérem, hogy hallgass meg. Miért nem figyelsz? Én mindig megteszem. Észre sem veszed, ugye? Nem látod, hogy miattad teszek mindent? Néha úgy érzem, hogy még a levegőt is miattad szívom be mélyen a tüdőmbe, és minden egyes gondolatom mozgatórugója Te vagy.

Nem mintha nem fulladnék meg melletted, de tudom jól hogy ez Téged nem érdekel, hiszen Téged sosem érdekeltelek igazán. Bár minden egyes pillanatomban ezért küzdök, ez mit sem ér, mindig csak magaddal foglalkozol. Csak Te számítasz. És én? Velem mi lesz? Most meg itt hagysz?! Hiszen én hozzád beszélek! Nem érted?

Nem baj, már megszoktam. Megszoktam, hogy levegő vagyok. Megszoktam, hogy észre sem veszel.. azt hiszed, természetes, hogy itt vagyok. Azt hiszed természetes, hogy csak Rád figyelek. El sem tudod hinni, hogy ez mennyire nehéz nekem. Tudod mit? Nem is baj, ha elmész. Jobb lesz nekem úgy. Elleszünk mi ketten. A Hiányod és én. Jó barátok vagyunk, volt időnk megszokni egymást. Mert Te, Te mindig ezt csinálod. Mindig lelépsz, én meg csak ülök itt, és nézek bambán magam elé, míg a Hiányod meg nem érkezik. Persze ezt már nem bírod, nem tudod elviselni, hogy nem veled foglalkozok. Nem akarsz itt hagyni a Hiányoddal, mert félsz, hogy őt jobban fogom szeretni.

Azt hiszed, ha itt hagysz minket, a Hiányodat és engem, akkor majd csak ő marad nekem, és utánad már nem is fogok vágyakozni. Azt nem bírnád. Megőrülnél. Hiszen mi lenne Veled nélkülem? Csak Te ezt nem akarod beismerni. Azt hiszed, hogy nincs rám szükséged, de tévedsz. Szenvednél, te is tudod, nagyon szenvednél. Tudod Te ezt, csak nem akarod megérteni. De nem baj, érted? Nem kell, hogy tudd, nem kell, hogy megértsd, csak hagyj már itt. Menj már innen. Hagyj magamra. Kérlek, tűnj már el, ne kínozz, menj innen …

Itt maradtam. Jobban mondva itt maradtunk. Mert ahogy elmentél, a Hiányod egyből megjelent. Mindig tudja, hogy mikor kell jönnie. Mindig megtalál, amikor kell, és lefoglal. Ő marad nekem helyetted. Először mindig nagyon jól érezzük magunkat együtt, aztán egyre inkább kezdem megunni. Aztán pedig elkezd fájni, minden idegesít, amit csinál, és egyre inkább Téged juttat az eszembe. Ezután pedig már nem tudom elviselni. Megőrülök tőle, kiakaszt, teljesen tönkretesz. Ilyenkor azt kívánom, bárcsak ne mentél volna el. Miért hagytál itt? Nekem nem jó vele, mert ő kínoz. Bezzeg Te, Te szerettél, Te nem bántottál. Szükségem van Rád, gyere vissza.

• férfiak hiány kapcsolat nők szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!