A férfi és a komfortzónája
A férfiak rendkívül egyszerűen, gyakorlatiasan gondolkodnak, legalábbis hozzánk képest. Nem agyalják, nem beszélik túl a dolgokat, mindent a lehető legmagátólértetődőbb módon oldanak meg, és persze úgy, hogy az számukra a legkényelmesebb legyen!
Ez akkor is így van, mikor egy nagy szerelem, vagy csak egy szenvedélyes éjszaka van kilátásban. Nem csak az jár az eszükben, hogy milyen csodás kaland előtt állnak, és milyen klassz élményben lesz részük, hanem azt is mérlegelik, hogy milyen egyéb lehetséges kötelezettségeket jelenthet számukra az ügy. És persze mindennél jobban ragaszkodnak a komfortzónájukhoz, a kényelmes életükhöz.
- A nők azt hiszik, pedig próbálom nekik elmagyarázni, hogy ezt nagyon rosszul látják, hogy én is éppolyan érzelmes vagyok, mint ők – mondja a férfi. Azt várják tőlem, hogy megértsem őket, az érzelmeiket, miközben nem akarok tőlük mást, csak néhány kellemes együtt töltött órát, és ezt a szándékomat rögtön megismerkedés után közlöm is velük. Nem tudom, hogy kellene meggyőznöm a nőket arról, hogy hallják meg, amit mondok, mert gyakran kerülünk vitás helyzetbe emiatt, pedig nem kellene, ha egyszer az elején tisztáztuk a felállást. A fiatal nőkkel különösen sok gondom van – folytatja – azok valamiért nagyon elveszettnek érzik magukat. A legtöbben szemlátomást a megmentőre várnak, akit, mindig hangsúlyozom, nem az én személyemben fognak megtalálni. Hiába kérnek, hiába sírnak, hiába csinálják a drámát, nem lesz semmi az ismeretségből, mert nem akarom. A legutóbbi esetemmel egyértelmű meg tudom magyarázni miért.
- Nem lehetek annyira hülye, hogy belemenjek egy ilyen kapcsolatba, folytatja a férfi felháborodottan. Negyven éves vagyok, ő meg huszonkettő. Házasságban élek, feleségem van, két gyerekem, és egy nagyon jó életem, amit el is mondtam találkozáskor – teszi hozzá mosolyogva. A lány szép és fiatal! Milyen is lenne? Hidd el, nem az erkölcseimen múlik a dolog, mert ez az egy életem van, élvezni akarom, amennyire csak lehet, de nem akarok zűröket. Szóval neki is elmondtam, hogy nem lehetek olyan hülye, hogy belemenjek egy kapcsolatba egy huszonkét éves nővel, bármennyire vonzó is legyen mind a nő, mind a kapcsolat lehetősége. És ő sem lehet annyira hülye, hogy bennem akarja megtalálni a megoldást az életére.
A válás gondolata fel sem merül! Még mit nem?! Hogy minden kezdődjön elölről? A pelenkázás? Az óvóda, az iskola, ahogy a gyerekemet tanítom olvasni, számolni? Ezen én már túl vagyok, megtettem a kötelességemet, ezt az egészet csinálja végig valakivel, akinek ez még hátra van. A világ legjobb nője sem ér annyit, hogy az én kényelmes életemet feladjam! Szeretek élni és szeretem a feleségemet, a családomat, még akkor is, ha nem vagyok a hűség mintaképe, de persze elsősorban önmagamat! Értsék meg a nők, a férfi bizonyos kor után már nem ad fel mindent a szépség, a szex és a fiatalság élvezetéért, gyakran sokkal többet jelent az otthoni vacsora…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez