A Guinness Rekordok könyvében is benne van, hogy ő volt a valaha legtöbbet díjazott női előadóművész. Aki 2 Emmy-díjjal, 6 Grammy-díjjal, és rengeteg Music Awards díjjal rendelkezett. Ő pedig nem más volt, mint a legendás popkirálynő, Whitney Houston.

Whitney Elizabeth Houston 1963. Augusztus 9-én látta meg a napvilágot New Jerseyben. Édesanyja Cissy Houston Grammy-díjas soul, és gospelénekesnő. Nagynénje Mary Jones énekesnő, keresztanyja Aretha Franklin tizenhatszoros Grammy-díjas énekesnő.

Whitney folytonos  önbizalomhiánytól szenvedett. A valódi  önmagát állandóan elnyomta, és rengeteg kétségekkel küzdő, és a szerettei közt őrlődő nő volt. Sajnos a hirtelen jött világhírrel sem tudott mit kezdeni. Számára az egy plusz nyomást jelentett. 1999-ben forgattak róla egy mostanáig soha be nem mutatott, befejezetlen koncert-dokumentumfilmet  Can I Be Me címmel, aminek a készítői nem tudták, hogy az élete utolsó turnéjára kísérik el az egyre jobban szétesett énekesnőt.

Houstonnak az édesanyja is egy fantasztikus énekesnő volt, de ő inkább a lánya sikereiben élte ki magát, mert igazából mindezek neki nem nagyon jöttek össze. Mondhatni önjelölt menedzserként egyengette Whitney útját, és ő hozta össze a menedzserével, Clive Davisszel is. Davis csak jót akart, amikor a szerinte túl feketének tartott, soulos, vagy rnb-s dalokat nem engedte énekelni az énekesnőnek, mivel egy olyan fekete énekesnőt akart csinálni belőle, akit még a rasszista fehérek is el tudnak fogadni. Anyja által erősen közel állt Whitney-hez az igazi fekete zene, mert ő maga is szegény környékről származott, és a templomi kórusban ismerkedett először az énekléssel, és ez a kezdeti önmegtagadás erősen rányomta a bélyegét a későbbi karrierjére.
Sorra döntötte a lemezeladási rekordokat, de hiába ünnepelte őt egy fél világ, Whitney soha nem tudta igazán megemészteni, és felfogni, hogy miért pont az az afro-amerikai közösség nem fogadja el őt, akik közül érkezett. A dokumentumfilm megemlékszik a Soul Train díjátadóról is, ahol a közönség nagy része kifütyülte az énekesnőt, és csak azt hallotta mindenhonnan, hogy elárulta a feketéket. Sajnos a kiadóját mindezek nem érdekelték, mert ők Whitneyben csak a dollármilliókat látták, és nem pedig egy magába fordult, meghasadt lelkű, depressziós, drog problémákkal küzdő nőt, akinek a siker érdekében nem kicsit fel kellett áldoznia önmagát.

A furcsaság azonban az volt, hogy hiába tudta a sajtó, milyen életet él Whitney, ez addigra már nem akkora szenzációnak minősült, mint mondjuk a szerelmi élete. Ha lett volna neki. Ugyanis senki nem volt, akivel hírbe hozhatták volna. Volt egy fiatal, csodás hangú, szép énekesnő, akinek a szerelmi életéről azonban évekig nem lehetett olvasni semmit, és mivel a bulvár, és az emberek is kíváncsiak voltak, elég nagy téma lett, így a sajtó eléggé rá is harapott. 
Végül hírbe hozták a gyerekkori barátnőjével, a személyi asszisztensként dolgozó Robyn Crawforddal. Soha senki nem erősítette meg ezt a kapcsolatot, bár a filmben kiderülnek apró részletek, hogy lehet tényleg valódi szerelem volt, de csak a négy fal között, amikor senki nem látta őket. A valóságban azoban nem beszéltek róluk olyan sokáig, mert kicsivel később az énekesnő összejött a popzene akkori rosszfiújával Bobby Brownnal.  1992. Július 18-án házasodtak össze.

Azonban Robyn nem szállt ki az énekesnő életéből, pedig nyíltan elmondta, hogy utálja Brownt. Whitneynek sokszor kellett döntenie Robyn, Brown, és a szerettei között. Ezek a civódások nagyon megviselték az énekesnőt. Mindenki elmondása szerint Brown nem volt jó hatással az énekesnőre. Ő volt, aki kihozta Whitney sötétebbik oldalát, Crawford pedig, aki próbálta visszahozni az életbe az énekesnőt, és kiállni mellette. 
Egy vetélés után 1993. Március 4-én világra hozta lánygyermeküket Bobbi Kristina Houstont Brownt. Férje folyamatos törvénytelen 1996-ban ismét átélt egy vetélést. Volt azonban  egy örökbefogadott fia is Nick, akiről sokan az énekesnő haláláig nem tudtak.

Bobbi rendszeresen drogozott, és így verte is az énekesnőt. A turnékon pedig rendszeresen csalta az énekesnőt a háttértáncosaival. Szép lassan elérte, hogy az énekesnő egy senkinek érezze magát nélküle.  Ezek a lelki, és testi összeomlások vezettek ahhoz, hogy rehabilitáción kezelték az énekesnőt. 2006-ban tért vissza, és 2006. Október 16-án benyújtotta a válókeresetet, de a hivatalos válást, csak 2007. Április 24-én mondták ki.

A Can I Be Me című film egyik legszívszorítóbb része az, amikor azt látjuk, hogy az utolsó turné egyik állomásán Whitney a színpadra cipeli a kislányát, hogy együtt énekeljenek, de látszik, hogy az énekesnő nem józan, a kislánya pedig nem szeretne szerepelni, de érződik közöttük az a hatalmas kapocs, és a mérhetetlen szeretet. A legszívfájdítóbb, hogy lánya Bobbi alig három évvel élte túl édesanyja halálát, és nagyon hasonló körülmények között halt meg.

Hiába vált az énekesnő, sosem tudott igazán önmaga lenni, hiszen rengeteg helyen kellett megfelelnie, és volt, hogy az élet sokszor fájdalmas döntések meghozatala elé állította, amiket nem akart meghozni. Sajnos ennek meg lett az eredménye. 2012 elején egy hotel fürdőszobájában a testőre talált rá a holttestére, jelentős mennyiségű kokainnal a vérében.

Ő volt a pop királynője, és talán még több is lehetett volna, ha az összetört szíve miatt, nem hagy itt bennünket.  

• whitney houston

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!