Az önfeláldozó nők ideje lejárt

Nincs mit tenni, a világot a nőknek kell megmenteni és el is érkezett az idő, hogy a nők ezügyben lépjenek! Az ember bármerre néz boldogtalan párkapcsolatokat lát, ha egyáltalán kapcsolatban élnek az emberek. A világ kétségbeesetten, tehetetlenül, megadva magát segítségért kiált! Itt az idő, hogy a nők elővegyék “szupernő” ruhájukat és a világ megmentésére siessenek. Itt és most elérkezett a világ vége, azé a világé, amiben a nők boldogtalanok és magányosak ez pedig egyet jelent: az önfeláldozó nők ideje lejárt!

Tudom jól, első nekifutásra agresszívnak, érthetetlennek és talán elfogadhatatlannak hatnak e szavak és akár rögtön ellenállást is szülhetnek bennünk, de ennek oka nem a “szupernő” ruha felöltése és a nők szupererővel való felruházásának gondolata. Sokkal inkább a tény, hogy szenvedéshez vagyunk szokva, arra szocializáltak minket, abban érezzük biztonságban magunkat, azt tudjuk kezelni, a boldogságot pedig kételkedve fogadjuk, ha egyáltalán fogadjuk valahogy. A keveseké – gondoljuk magunkban – a sors kegyeltjeié csupán, akiknek csak úgy az ölébe pottyant kérve, kéretlen és nincs más dolguk csak élni vele. Ez azonban nincs így!

Az igazság az, hogy az idők folyamán az önfeláldozó nő szerepe bebizonyította saját magáról, hogy nem jó semmire, nem tesz jót senkinek, sem a nőnek, sem a férfinak, sem a családnak. A férfiak nem kíváncsiak sem az áldozat, sem a mártír nőtípusra. Nem akarják sajnálni a nőt, nem vonzza őket sem szexuálisan sem más módon a szerencsétlen, megalázott, méltatlan kompromisszumokat kötött nő látványa, egy ilyen nő mellett nem jó férfinak lenni.

A ragyogó nőért vannak oda, azért, akit szeretni, imádni lehet és kell is, aki mellett betölthetik férfiszerepüket, akinek a csillagokat is lehozhatják s ezért cserébe megbecsülést, elismerést és dícséretet kapnak. A kedves nőért, aki tiszteletet vár, akivel nem lehet bármit megtenni, aki nem hajlandó áldozat szerepet vállalni.

Na igen, mondja most magában sok összetört szívű nő, a férfi eddig is elvett magának a világból mindent, amire szüksége volt, még többet kell neki adni? Igen! Egy olyan nőt, aki szintén el meri venni magának a világból azt, amire vágyik. Ezt a magabiztos, ragyogó nőt kell neki adni. Aki tisztában van magával, ismeri VALÓDI igényeit, vágyait, akar és mer is nőnek lenni! Aki bátran megkéri a párját, hogy készítsen neki reggel kávét vagy, hogy kedve szerint kényeztettesse magát az ágyban. Ez a nő ugyanis pontosan tudja, hogy a kávét cukorral szereti vagy édesítőszerrel, kér hozzá tejet vagy sem és azzal is tisztában van, hogy a szerelemben mi jó neki… ahogy az élet többi területén is.

Ez a nő ismeri magát, jó viszonyban van a nőiességével, könnyedén flörtöl, s mikor hazamegy egy pillantásával biztosítja élete párját arról, hogy ő a világ legférfiasabb férfija.

Itt az idő, hogy mindkét fél megtalálja a boldogságát egymásban, itt az idő, hogy a nő boldog legyen, mert ha egy családban a nő boldog, akkor mindenki boldog. Ha elégedett otthon a nő, az asztalon biztosan isteni étel várja haza a családot, a gyerekek biztonságban érzik magukat és a férfit éjjel forrón ölelik… A nő boldogsága a világ boldogsága!

Ám még mielőtt bárki a férfiak leigázására gondolna, tisztáznunk kell, hogy nem erről lesz szó. Nem becsapni, áltatni, kihasználni kell őket, hanem elcsábítani és boldoggá tetetni magunkat velük, hogy ők is azok legyenek. Nem irányítani kell a férfit, hanem irányt adni saját vágyainknak, megfogalmazni és megvalósatani azokat, igazi, dögös, stílusos nőként!

Nem fog menni. – hallom a kételkedőket. – Megpróbáltad már valaha? – teszem fel a kérdést. Eszedbe jutott már valaha, hogy kérhetsz, hogy megfogalmazhatod a vágyaidat? Megkérted már valaha a párodat valamire? Úgy értem úgy, ahogy egy igazi, dögös nő kéri meg a férfit, szép szavakkal, kedvesen, nőiesen, mosolyogva? Nem? Akkor itt az ideje, hogy gyakorolni kezdjünk!

Agatha Seymour     

• csábítás csábítás elmélete férfiak nők

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!