A balerinafestő halálára

Ma 181 éve született a formabontó francia festő és szobrász, Edgar Degas. Műveihez ihletet a lóversenyek, az opera és a balett világából merített. Saját korában még nem ismerték el, mára azonban méltó helyet foglal a legnagyobbak között.

A képgalériáért kattints a képre!

Edgar-Germain-Hilaire de Gas 1834-ben született Párizsban. Egy gazdag francia család sarja volt, így rendkívül jó anyagi körülmények között nevelkedett. Először jogi tanulmányokba kezdett, de rövidesen ott hagyta, hogy minden idejét és erejét a művészetnek szentelhesse. Sokat festett, szerette nagynevű festők képeit másolni. Aztán útnak indult, és bejárta fél Olaszországot. Firenzében készült el élete első portréja a Bellelli családról, mely a saját nagynénjét, annak férjét és két lányukat ábrázolja. Érdekesség, hogy férj és feleség ki nem állhatták egymást, és ezt a komor hangulatot remekül tükrözi a festmény. Nagyjából ekkor lépett (az immár polgáriasított nevű) Degas egyediségének útjára is. Egy darabig úgy tűnt, hogy a megfigyelések és a vázlatok rabjává válik, de gazdag képzeletét is belecsempészte alkotásaiba. Elsősorban Ingres és a japán fametszetek sajátos világa gyakorolt rá nagy hatást. Hamarosan saját témák után kezdett kutatni, elsőként a lóversenyek világa iránt érdeklődött. A természet, a színek és a nyüzsgés együttese megérintette, felszínre hozva festői zsenialitását. 1866-tól már a párizsi Salon-ban is kiállították néhány képét. Ám hiába volt lelkes, a várt siker elmaradt, mivel a látogatókat nem botránkoztatta meg. Szerencséje volt, hiszen nem gyötörték anyagi gondok, így nem kellett pusztán a megélhetés miatt festenie. Családja révén ismerkedett meg jó barátjával, a szintén vagyonos Édouard Manet festővel. Valamivel később az opera világára terelődött Degas figyelme, a hetvenes évek jelentős részét pedig a táncosnő- és balettábrázolásoknak szentelte. A balerinák kecses mozdulatai, a lebbenő szoknyák, a megfeszülő testek és a látványos előadások mély benyomást gyakoroltak rá. A táncosok mellett Degas szívesen festett a francia kávéházak (café chantant) világáról is. Sajátos szín-és fényhatások jellemzik ezeket az alkotásokat, leghíresebb példája Az abszint című festmény. A hiteles emberábrázolások annak köszönhetők, hogy Degas nem csupán remek festő, de jó emberismerő is volt.

Az 1880-as években a festő ecsete új világokat is felfedezett: vasaló-és kalaposnőket, később pedig ruhátlan nőalakokat örökített meg. Egyéniségének művészi jellemvonásai azonban nem merültek ki a festéssel és a rajzzal. Plasztikákat készített, majd 1895-től a fényképezőgépet is a kezébe vette. Ám ahogy teltek-múltak az évek, Degas egyre visszavonultabb életet élt, csak műtermében dolgozott, táncelőadásokra is alig járt. A porosz-francia háborúban szerzett szembetegsége miatt egyre rosszabbul látott, 1912-ben pedig montmartre-i lakásának és műtermének eladására kényszerült. Utolsó két évét ágyhoz kötve töltötte, 1917-ben hunyt el. Halála után Párizsban több alkalommal is kiárusították a képeit, melyek ma számos múzeumban megtekinthetők. Kétségtelen, hogy emberi és művészi hatása kiemelkedő volt, de sajnos a teljes elismerés még halála után is váratott magára. Szerencsére a világ azóta igyekszik pótolni a mulasztottakat. Edgar Degas témaköre egyedi volt a maga korában, szinte végtelenné tágította a festészet tárgyválasztásának világát. Nyugodjék békében!

Helle Robertina

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!