Karine Tuil egy 50 éves francia írónő, aki egy húszas éveiben járó fiatal határtalan vakmerőségével és a személyiségéből fakadó őszinteséggel ír olyan témákról a könyveiben, ami a valódi házasságtól a zsidó identitáson át a mindenkit érintő politikáig terjed. 2019-ben írta meg A Vád című művét, ami a szexuális erőszak témáját boncolgatja: megmutatva, hogyha bízol a másik félben, mert ismered az illetőt, mert talán közeli családtag, akkor is lehet valós erőszakról beszélni. Olyan kérdést is felvet, hogy vajon, ha meglátunk egy fiatalabb lányt egy idősebb férfival, akkor miért azaz általános vélemény, hogy biztos csak a pénze miatt van vele?

Karine Tuil a 2019-es regényét részben egy 2015-ös stanford-i ügy kapcsán írta meg. A Me too-mozgalom 2017 októberében kezdte kinőni magát az Egyesült Államokban.  Yvan Attal 2021-ben a könyvet filmre vitte, többek között Charlotte Gainsbourg és Ben Attal főszereplésével. Franciául a cím egyébként Les Choses humaines, ami emberi dolgokat jelent.

Ben Attal egy mérnöknek tanuló egyetemistát alakít, aki Amerikából hazautazik Párizsba, hogy részt vegyen egy eseményen, ahol az apja állami kitüntetésben részesül. Még mielőtt erre sor kerülne, meglátogatja az édesanyját Claire-t, ahol találkozik az anyja új partnerével (Matthieu Kassovitz) és a férfi 17 éves lányával Mírával (Suzanne Jouannet). A vacsora után a lányt magával viszi még aznap este egy buliba. Másnap reggel a fiú, Alexandre a rendőrség csengetésére ébred, akik őrizetbe veszik, mivel Míra megerőszakolás vádjával feljelentette.

Alexandre édesanyja Claire egy híres feminista szerzőnő, aki a film elején éppen arról beszél és vitatkozik a rádióban, hogy bárki is követi el a nemi erőszakot, el kell ítélni. Nem számít a neme, a kora, a származása, a vallási hovatartozása, a rangja: a nemi erőszak minden esetben bűncselekmény. Azzal, hogy Claire fia ilyen gyanúba keveredik, egy csapásra  veszélybe kerül a karrierje és megkérdőjeleződik az eddigi értékrendje és álláspontja: Hogyan védje meg, hogyan hihetne a fiában egy olyan dologban, ami ellen eddig tűzön-vízen át harcolt? Hogy lehetne objektív abban, ahol eddig nem ismert könyörületet, ha közben az egyetlen fiàról van szó? Az ész és a szív démoni küzdelme: Olyan kettős harc, ahol egyiket sem lehet választani, ahol a további fejlődés érdekében egy harmadikat kell találni. De mi az? Mi a valódi igazság, és miért rettegünk valójában ennyire a nemi erőszaktól akkor, ha nem velünk történik, hanem csak hallunk róla? Miért keresünk automatikusan mentségeket, hogy biztos nem történt ilyen? Miért ítélkezünk és miért többségében az áldozathibáztatás az első, ami mentőöv lehet a számunkra? 

Miért egyszerűbb akkor kiállni valami ellen/mellett, amikor még semmi személyes kötődésünk nincs vele?

Alexandre apja, Jean egy híres televíziós műsorgyártó és újságíró, aki miközben próbálja visszaszerezni a volt feleségèt, váratlanul viszonyba bonyolódik az egyik fiatal gyakornokával Quitterie-vel (Camille Razat; az Emily Párizsban Camille-ja - szerk.megj.). A közös megegyezéssel létrejött szexuális aktus másnapján Ouitterie hirtelen zavarodottá válik, mintha undorodna az egésztől, undorodna magától, mintha kiszolgáltatott tárgy lenne egy emberi lény helyett. Megjelenik a női tárgyiasítás a férfiak olykor át nem gondolt tetteiben és szavaiban. Elmegy Jean lakásáról, és családi okokra hivatkozva azonnal felmond a munkahelyén. Pár hónappal később azonban Jean nagy házának nappalijában látjuk viszont. Úgy tűnik boldogok. Quitterie elhatárolódik a pertől: Ő a józanság-, a nőkkel való csendes együttérzés hangja.  Megmagyarázhatatlanul szorongsz, miközben őt nézed. 

• karine tuil könyv

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!