5 napig smink nélkül- szeretem magam projekt

Trendi természetesnek lenni, trendi a kontúrozás és a matt ajkak, trendi nemet mondani mindenre, de legfőbbképp: trendi szeretni önmagunk. Pár napos projektünk célja az volt, hogy se a szemünk alatt meghúzódó dizájner táskák, se a kedvenc szempillaspirálunk hiánya ne korlátozzon abban, hogy elfogadjuk magunkat. Hogy sikerrel járt-e? Íme a tapasztalat!

Alicia Keys körülbelül egy éve alaposan felkavarta az állóvizet, amikor kijelentette, hogy innentől kezdve teljesen csupasz arccal, kendőzetlenül áll a kamerák kereszttüzében, és úgy éli meg saját nőiességét, hogy sokan nem merik. Persze sok vitát szított az a kérdés, hogy vajon valóban teljesen kozmetikumoktól mentes életet él-e, vagy azért egy-két csodaszer belefér a napi rutinba. De egy a lényeg: megmutatta, hogy az Insta filterek világán innen és túl is van élet. Hogy nem kell, hogy tökéletesen legyen megformázva a szemöldököd, vagy hibátlanul passzoljon a ruhád színéhez a rúzsod, mert a belső szépség úgyis átüt minden mázon.

Sajnos a gimiben nem tanították meg nekünk, hogy hogyan szeressük magunkat, és fogadjuk el minden porcikánkat, de az énekesnő csak egy példa volt a számtalan kezdeményező kedvű nő közül, akik a természetes szépség mellett az elfogadást hirdetik.

Mert az igenis szexi.

/A képen szerkesztőnk, Emese látható!/

1. nap:

Mivel Balatonra utaztam a kihívás első napján, nem is nagyon jutott eszembe, hogy kifessem magam. Reggel hatkor keltem, és egy plusz pontot írtam a sminktelenség számlájára, mivel nem ment el fél órám azzal, hogy összerakjam az arcomat. Kezdjük azzal, hogy imádok sminkelni, meg-megremeg a térdem egy új matt rúzs, vagy egy hiperszuper szemhéjtus vételekor, de nyáron viszonylag sokat járok mindenféle máz nélkül.

Persze nehezebb úgy, amikor az ember mindezt egy kihívás részeként csinálja és nem teljesen önszántából, de az első nap során semmilyen hátrányt nem éreztem.

„A szüleid jó munkát végeztek”- még egy ilyen bóknak szánt mondatot is zsebre tehettem egy vonaton utazó férfi jóvoltából.

2. nap:

Juhú, nem kiált segítségért a bőröm, hanem szabadon lélegzi be a balatoni meleget, érzem, ahogy barnul az arcom, sosem fogok sminkelni!

3. nap:

Na jó, azért egy korrektor nem ártana. Meg egy szempillaspirál és egy színezett ajakbalzsam. Legalább. Kissé meztelennek érzem az arcom.

4. nap: Homlokon csapott a felismerés, hogy úgy nézek ki, mint egy 12 éves. Igen, megerősített tény, de annyira nem bánom, jól jön ez majd 10 év múlva.

5. nap: Dolgozni is smink nélkül mentem, igazából az egyetlen dolog, amit sajnáltam, hogy az allergia miatt a szemem a kétszeresére duzzadt, és úgy néztem ki, mint aki végigbömbölte az éjszakát. De viszonylag hamar túltettem magam ezen. Egy meeting és egy baráti beszélgetés után azon kaptam magam, hogy a velem szemben ülő rúzsát bámulom, és azon gondolkozom, hogy mikor kenhetek én is végre harsány színt az ajkaimra. Aztán azon, hogy milyen szuper, hogy tudok úgy enni, hogy nem kenődik el a rúzsom.

Nos, összegezném ezt a pár napot. Bár nem mentem át hatalmas változáson, a bőröm kicsit felszabadultabb lett, és kevésbé zsíros, ezért eldöntöttem, hogy a nyár folyamán nem élek az alapozó jótékony segítségével, hanem megelégszem a korrektorral. Az is pozitívumként jelentkezett, hogy a harminc fokos melegben nem lettem helyes kis panda, nem folyt le a sminkem a bokámig, és annyiszor érhettem a szememhez büntetlenül, ahányszor csak akartam.

Annak ellenére, hogy nem fogok lemondani a kedvenc termékeimről, és nem következett be esetemben hatalmas pálfordulás, ezt a cikket is smink nélkül, levegőn száradt hajjal írom, mert egyvalamit azért leszűrtem a kísérletből: mindkét esetben ugyanaz az ember vagyok, a lényeg, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Tegyétek ezt Ti is!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!