Lássuk be, a randizás cseppet sem egyszerű dolog. Nem volt ez másképp régebben sem, mindössze a formátum változik folyamatosan, viszont rendszeresen ugyanazokba a nehézségekbe ütközünk. Mindannyian elvárásokkal indulunk neki a párkeresésnek, és amint találunk valakit, aki megfelel ezeknek, úgy érezzük, hogy minden csillag összeállt a kedvünkért. Ezután jön a csalódás, amiért egyáltalán nem biztos, hogy a másik a hibás, sokkal inkább az, hogy téves elképzelésünk van azzal kapcsolatban, hogy mit is keresünk valójában.

Legyen egy kicsit féltékeny - kifejezetten vonzó tud lenni, amikor látjuk a másikon, hogy zavarja, vagy egyszerűen csak figyelmet szentel annak a ténynek, hogy valaki mással is beszélgetünk, vagy valaki más poénján nevetünk egy jót, esetleg rákérdez egy-egy ismerősünk kilétére. Viszont amikor rendszeressé válnak ezek a kérdések, és már átcsapnak gyanúsítgatásba és bizalmatlanságba, akkor szembesülhetünk vele, hogy elképzelhető, hogy annyira nincs is szükségünk a féltékenységre az életünkben. 

A férfi irányítson - joggal várjuk el a férfiaktól, hogy "legyenek férfiak". Legyenek figyelmesek, de emellett vegyék kezükbe az irányítást, ha szükséges, hozzanak döntést. Ez nagyon jól működik mindaddig, amíg nem nekünk kell filmet vagy éttermet választani, vagy kiveszik a részüket egy utazás szervezéséből. Azonban ebben az esetben is hamar fordulhat a kocka, és úgy tűnhet, hogy az életünk minden területén dominálni és irányítani szeretne a férfi. Éppen ezért sokkal jobb lenne, ha azt várnánk el, hogy jól, egyenlő félként tudjon velünk működni a kapcsolatban. 

Hódoljon be - éppen az előző dolog ellenkezőjét is elvárjuk sok esetben, és azt szeretnénk, hogy legyen alárendelt a kapcsolatban. Ne kérdőjelezzen meg, ne parancsolgasson, ne csak ő döntsön, sőt kötekedés nélkül tegye meg azokat a dolgokat, amiket mi szeretnénk. Ugyanis olyan jól esik időnként királynőként élni a napokat, kiosztani az utasításokat, és közben élvezni az életet. Ez bizonyos ideig működhet is, azonban egészen biztos, hogy hosszú távon elégedetlenek leszünk azzal, ha a másik túlságosan "papucsként" viselkedik. 

Legyen romantikus - tehát halmozzon el ajándékokkal és szeretettel, lesse minden kívánságunkat, lepjen meg apróságokkal, ne felejtse el az évfordulókat. De valóban erre vágyunk? Azt várnánk a másiktól, hogy mi legyünk az élete középpontjában a nap 24 órájában? Bizonyos szempontból igen, azonban talán túlzás lenne azt állítani, hogy az elején felsorolt dolgokra mindenképpen szükségünk van. Sokkal inkább arról van szó, hogy szeretnénk egy kis figyelmet, hogy valóban foglalkozzon azzal, amit mondunk, ne csupán átsuhanjanak a fején az információk. Legyen megértő és valóban érdeklődő. 

Legyen független - ne akarjon velünk tölteni minden percet, legyenek saját barátai, hobbijai, és úgy egyáltalán saját élete. Hiszen olyan jó, amikor tudjuk, hogy a másik hozzánk tartozik, mégsem akarja minden pillanatban a tudtunkra hozni ezt. Ugye? Nos, nincs ez teljesen így... Persze, szeretnénk, hogy mindketten önálló emberekként is jól érezzük magunkat a bőrünkben, azonban szükségünk van arra, hogy a másik fél éreztesse, olyankor is gondol ránk, amikor éppen nincs velünk, akarjon időt tölteni a társaságunkban, és büszkén beszéljen rólunk. 

• elvárások párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!