Bock József németajkú apai és anyai ősei a 18. században a török uralom után elnéptelenedett Villány környékén telepedtek le. Az uradalom házhelyet, szántóföldet, igavonó állatot és adómentességet biztosított, melyet a szorgalmas és összetartó németek a szőlőművelésbe fektettek.

Elődei immár kilencedik generáció óta foglalkoznak szőlőműveléssel és borkészítéssel. Az 1946-os kitelepítéseknek a Bock család is áldozatául esett, ám az édesapa, Bock Antal ragaszkodott Villányhoz. A svábokat ért viszontagságos történésék ellenére, újra kezdte életét.
( teljes méret: a képre kattintva!)

Bock József édesanyjának, Boly Mária kulák családjának sem kedvezett a történelem. Mindkét család Kisjakabfalván élt, ahol több 5-5 hektárnyi szőlőt, erdőt és szántókat műveltek. Bockéknak 1850-től van 2 hektárnyi területe a villányi Jammertál dűlőben, amit az államosításkor ugyan elvettek tőlük, de Bock Antal 1953-tól visszabérelte, 1958-ban pedig megvásárolta.
A Bock-borok ettől az esztendőtől kezdve folyamatosan nyertek érmeket helyi és országos versenyeken.
Bock József szakmáját tekintve lakatos, technikusi képesítését a pécsi Zipernovszky Károly Gépipari Technikumban szerezte. A villányi Mezőgépnél gyártás-előkészítőként dolgozott, de mint minden villányi, a munka után ő is a szőlőben folytatta a napot.

Bock József édesapja halála után, 1981-ben kezdett el önállóan bort készíteni. Egy évtizeden át még másod-állásban volt bortermelő, amikor is a növekvő terület és a sikerek hatására úgy döntött, hogy főállásban foglalkozik a szőlővel és a borral. Ekkor két és fél hektáron gazdálkodott, ami mára 50 hektáros ültet-vénnyé gyarapodott.

Bock József a „hivatalos” borászkodástól (1991) számít-
va viszonylag hamar,1997-ben lett az Év bortermelője. Ezt a kitüntetést számtalan nemzetközi és hazai elismerés előzött meg és követett.