Kövess minket Facebookon.
Dibáczi Dóra
„ Hepe után mindig hupa következik és hupa után mindig hepe jön. És még soha nem fordult elő a világon, hogy hepe után hepe, vagy hupa után hupa következett volna.”
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Sokan cipelünk olyan terheket, melyeket már rég le kellett volna raknunk. Melyek nem is a mi csomagjaink, vagy épp nem is mi pakoltuk bele azokat a nehéz téglákat. Ennek ellenére mégis olyannyira tudja nyomni a vállunkat, hogy akár éveken keresztül befolyásolhatja a döntéseinket. Hatással lehet a jelen, de még a jövővel kapcsolatos élethelyzetünkre is.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Felnőtt életünk mókuskerekében annyi helyen és annyi szerepben kell helyt állnunk, hogy némely színésznő sem játszik el annyi szerepet élete során, mint mi. Néhanap van, hogy este csak be esem az ágyba, és végig pörgetem az agyamban, vajon mindenhol mindent jól csináltam –e? Tuti nem felejtettem el semmit? Átnéztem a gyerek házi feladatát? Elküldtem azt a prezentációt? Felhívtam, akinek két napja ígértem, hogy vissza hívom?
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Ugye, nektek is megvan az az érzés, amikor egyszer csak tele lesz a hócipőtök, és képtelenek vagytok tovább tolerálni valakinek a viselkedését? Arra a fajta „ Na most már elég!” pillanatra gondolok, amikor hosszú ideje próbálsz önuralmat parancsolni, és csak mormolod magadban a lelki békéd mantráit, esetleg még mosolyogni is próbálsz, de valahogy a túl oldalon az érzelmi intelligencia és az empátia hiányából fakadóan nem érzik, hogy penge élen táncolnak.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
“A kor az csak egy szám. “ - szokták mondani. Manapság már rendkívül színes a társadalmunk, és igen eltérő a korosztályokon belüli gondolkodás is. Nincsenek beskatulyázott - életkorból adódó társadalmi elvárások. Ha csak egy szórakozóhely vendégeinek életkorát vezetném fel egy számegyenesen, már az is rendkívül jól tükrözné, mennyire színes a skála.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Vannak azok a pillanatok, események, melyek ösztönösen is arra késztetik az embert, hogy picit megálljon, és számot vessen az elmúlt időszakról. Két és fél év.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
„ Az ellentétek vonzzák egymást”- hallottuk már oly sokszor. De vajon a vonzáson túl, a való életben tényleg össze egyeztethető két különböző személyiségű ember élete? Elég lehet a szerelem ahhoz, hogy működjön a kapcsolat a mindennapokban annak ellenére is, hogy tulajdonképpen szinte semmiben sem hasonlít a két fél egymásra?
olvass tovább
Dibáczi Dóra
„Kérlek, ne akard annyira görcsösen!” – talán ez lenne a legfőbb mondat, amit elmondanék magamnak, ha visszamehetnék az időbe, hogy figyelmeztessem a „tudatlan én”- t.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Nem kell nagy dolgokra gondolni, hisz egy apró, kedves gesztus is nagyon sokat jelenthet valakinek. Olyan sokszor rohanunk. Annyiszor vagyunk túlterheltek, figyelmetlenek, stresszesek, mèg a közvetlen környezetünkkel is.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
A pillanat. Amikor megvilágosodsz. Amikor egyszerre összeállnak a képkockák. Mintha hirtelen felhúznák a redőnyt, és meglátnád azt, amit eddig nem láttál. Vagy láttad, csak nem akartad felismerni?
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Amikor ezeket a sorokat elkezdtem megfogalmazni, az első gondolatom az volt, hogy: egy kis segítség azokra a pillanatokra, amikor mi, mély érzelemvilággal rendelkezők elvárjuk, hogy gondolatolvasó legyél!
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Számol. Folyamatosan, és mindent. Pontos és konkrét elképzelései vannak, mindenről. Megtervezi az élete szinte minden percét, és listát vezet a teendőiről. Precízen felállított elképzelése van arról, mit és kit szeretne. Ebből pedig nem enged. Nem éri be kevesebbel.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Már gyerekkorunktól kezdve látunk mintákat arra, hogyan élnek a szüleink, nagyszüleink. Ezekből a mintákból felnőttkorunkra igyekszünk kiválogatni, mi az, amit mi szeretnénk alkalmazni a párkapcsolatunkban, és persze fogadalmakat teszünk, mi az amit „tuti biztos „sosem fogunk úgy csinálni, ahogy a felmenőink.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Leültem egy pillanatra. Nem volt semmi komoly tervem, egyszerűen csak élveztem, hogy a mosógép kijelzője adott nekem tíz percet, míg újra folytathatom a „pihentető hétvége” adta teendőimet.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Boldogság. Egy szó, mégis megannyi gondolat. Sosem lehet egzakt módon, megfogható szavakkal leírni, mit is jelent. Más tesz boldoggá engem, és más tesz boldoggá téged is. De vajon, ha a boldogságot megszemélyesítenénk, ki lenne az, aki ezt jelentené a számunkra?
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Nem fog megváltozni. Ez talán az egyik legfontosabb mondat, amivel kezdeném is, így a legelején. Mondjuk, ezzel valószínűleg nem mondok nagy újdonságot.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem személy szerint a 2022 – es év nem volt a legfelemelőbb, és biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Nem szoktam panaszkodni, sőt, igazából a negatívumokat is úgy élem meg, hogy ha máskor nem, a távoli jövőben biztos, hogy célja volt az éppeni nehéz döntéseknek, pillanatoknak. Nem vagyok híve az Új évi fogadalmaknak sem, inkább a „szűrjük le az előző év tanulságait, és azt, hogy mit akart tanítani” – tábort erősítem.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Ők azok, akik veled vannak akkor is, amikor úgy érzed, teljesen egyedül maradtál. Ők azok, akik bár nincsenek velünk fizikai jelenlétben, de egy – egy elágazásnál az életünk útvesztőiben, biztosan feltesszük magunkban a kérdést: Vajon Ő mit mondana? Merre indulna? Hogyan döntene?
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Mindannyian találkoztunk már olyan megpróbáltatásokkal az életünk során, amiket borzasztó nehezen vészeltünk át. Amelyek felforgatták akár az egész életünket, és amik hosszú órákat vettek el az életünkből azzal, hogy agyaltunk és stresszeltünk rajtuk.
olvass tovább
Dibáczi Dóra
Az elmúlt hónapok nagy része arról szólt számomra, hogy gyógyítottam valakit, ott legbelül, magamban. Valakit, akiről - bár túl vagyok már a harmincadik életévemen, - csak nemrég szereztem tudomást. Ő az a gyermek, aki bennünk él. Benned is ott él a sajátod, és bennem is az enyém.
olvass tovább
