Szavak az önbecsülésemért

Mit mondhatnék még? Az ember sok mindent elvisel. Benyeljük a keserű pirulát, amikor arról van szó, hogy megéri az áldozatot. A gond csak az, hogy manapság már akkor is ugyanezt tesszük, ha a dolog már régen nem éri meg. Sőt...

olvass tovább

A szerelem illúziója

Szenvedély, szerelem, dráma. De kiért és miért? Vajon tényleg igaz? Azt hiszem, a vágyainkat ma már hajlamosak vagyunk szentimentálisan kezelni. És kezdem megérteni, hogy a vágyakozás nem biztos, hogy egyenlő az igazi szeretettel. Ebből még bármi lehet, ez csak a kezdő löket, ami elindíthat két embert egymás felé. A vágy lehet igazi, de még távol áll a szerelemtől. Nagyon őszinte leszek magamhoz, ez az egész “meghalok a másikért, annyira szeretem” kínlódás elgondolkodtatott és kíméletlenül fenékbe billentett. Valójában egy önbecsapás az egész. Ez nem a szeretetről szól, ez az ürességünkről szól. A szeretetéhségünkről, a görcsösségünkről, a bizonytalanságunkról.

olvass tovább

A csodák mindig halkan zörgetnek az ajtódon – Szepes Mária gyógyító gondolatai

Minden mondata fontos üzenet zaklatott világunkban, ahol túl sok dolog vonja el a figyelmünket a fontos dolgokról. Magunktól nem megy, kellenek a valódi önzetlen Mesterek, akik jobb irányba terelik az életünket. Szepes Mária író, költő, és forgatókönyvíró idén lenne 109 éves. A gyűlölet csak lehúz, a szeretet felemel, és a másokért való szolgálatnál nagyobb ajándék nincs, vallotta az írónő, a hazai ezoterikus élet nagyasszonya, akit életében sokan csak Mária néniként emlegettek.

olvass tovább

Túl bő volt rád a szeretetem

Azt hiszem, nem így tervezted, amikor először megláttál. Hidd el, hogy én sem, mégis úgy ugrottam fejest a szerelmedbe, mint egy őrült bungee jumpingozó, csak az volt a baj, hogy nem voltam kellően bebiztosítva. Vérző orral szálltam ki a medencéből, mert túl sekély volt a víz.

olvass tovább

Ha igaz volnál

Érző vagyok és végtelen. Igen, tudom jól, hogy nem könnyű velem. Elsodorlak, ha az élet és az érzéseim úgy kívánják, de minden egyes pillanatban érted vagyok az, aki. És te? Vajon Te tudnál engem feltétel nélkül szeretni?

olvass tovább

Akit szerettem nincsen többé

Változunk. A körülmények, a tapasztalatok mind formálják a jellemünk. A változás olykor szépen lassan, szinte észrevétlenül simul bele az életbe, olykor drasztikusan ront be. Este a szerelmünk karjaiban térünk az álmok országába, reggelre pedig egy új ember mellett ébredünk.

olvass tovább

Többé már nem várok rád

Megszoktam. Az egyedüllét, amitől olyan sokan félnek. Számomra már nem ijesztő és nem hideg. Pedig volt idő, mikor még legnagyobb ellenségemként néztem rá. Igen, az egyedüllétre. Ami mostanra már tudom nem egyenlő a magánnyal. És mégis, néha kéz a kézben járnak.

olvass tovább

A feltétel nélküli szeretetről

A szeretetet pici korunktól szívjuk magunkba a külvilágból. Kicsiként még tisztán és romlatlanul fordulunk a világ felé. Aztán ahogy öregszünk, és fejlődünk szociálisan, úgy változik a szeretet fogalma számunkra.

olvass tovább