Kulcsszó keresés /


Napi Üzenet - április 20.

  • 2012. április 20.

A mai nap legalkalmasabb Új tettekre, kezdetekre,eljött az ideje,hogy beengedjük az Újat minden területen,Újítsuk meg életünk, minden területét. Ma vedd kezedbe a sorsodat, ne hagyj ki egyetlen esélyt sem. Napi megerősítés: Valóra váltom a legvadabb álmom,szívem mutatja a helyes irányt.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - XV. / Péntek

  • 2012. március 30.

A nők egyik legfontosabb erénye a szépség, tartják. Elég felmenni a facebook-ra és az ember tucatnyi gyönyörű nő szebbnél szebb, kívánatosnál is kívánatosabb képeit látva elámul és biztosra veszi, hogy nekik aztán nem lehet gondjuk az életben, mindent tálcán kínál számukra a sors, férfiak tömegeiből választhatnak. Meglepett, amikor egy férfi ismerősöm hallva az erre vonatkozó ámulatomat, csak annyit mondott: “Szépség! Ugyan már! Annyi gyönyörű nő van, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. A szépség önmagában rég nem elég egy kicsit is igényes férfi számára, csupán alapfeltétel lehet egy kapcsolat indulásához.”

olvass tovább

Mit szólna Mick Jagger Liszt Ferenchez?

  • 2012. március 24.

Nem könnyű megválaszolni a kérdést, de talán érdemes eljátszani a gondolattal, hogy egész biztosan nem véletlenül alakítja úgy a sors a történelmet minden téren, persze csak ha hiszünk a sorsban, hogy a végén mindig meghökkentő eredményekre jutunk, ha szeretünk kicsit elrugaszkodni, és zenei korszakok között barangolni.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - VI!I. / Kedd

  • 2012. február 07.

Gyakran éreztem úgy, hogy az élet igazságtalan velem, hogy a dolgoknak jobban, sikeresebben kellene menniük, hogy mások elvettek tőlem ezt-azt. Ma már pontosan tudom, hogy az életnek mindig igaza van, a sorsomat pedig kizárólag rám szabták odafent, senki sem veheti el tőlem, senki nem járhatja végig a sorsnak azt az ösvényét, amin nekem kell végig mennem. Nem lehet elvenni tőlem semmit, egyetlen pillanatot, egyetlen mozdulatot sem, a sorsom kizárólag az enyém, csak az enyém.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - V. / Vasárnap

  • 2012. január 22.

Imádok olvasni! Persze, aki írással foglalkozik, annak kötelező is. Jelenleg Kazuo Ishiguro: Ne engedj el című könyvét olvasom. Számomra ez a történet a felnőtté válás hiányának szenvedését mutatja be. Azt, hogy milyen fájdalmas és gyermeteg dolog, ha nem vállalunk felelősséget önmagunkért, a sorsunkért. A könyv főszereplői bár elszökhettek volna, új életet kezdhettek volna, nem tették, inkább vállalták a rájuk szabott nehézségeket és a halált. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mindig mi definiáljuk saját magunkat, persze nehéz áttörni a korlátainkat, újraírni magunkat, azt amit gyerekkorunkban belénk égettek és a boldogság mellett dönteni, de enélkül mit ér az élet?

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - IV. / Kedd

  • 2012. január 10.

Azt tapasztaltam, hogy az élet kötelező pokoljárása elől senki nem menekülhet. Bármilyen tökéletes helyre születünk, bármennyire óvnak minket az élet nehézségeitől, a “sors” bizony utat tör magának és megmutatja az oroszlánfogát. Szerintem nem is baj, ha az ember találkozik azzal az élménnyel, amikor össze kell szorítania a fogát és szép csendben sírva imádkoznia kell, hogy valahogy élje túl azt, amit a sors rámért. Bár nem szívesen gondolok vissza a saját pokoljárásomra, azt kell mondanom, hogy semmiből nem profitáltam annyit, mint abból a élményből. Hiszem, hogy az életnek mindig igaza van, meg valahogy csak úgy hiteles az a néhány évtized, amit itt töltünk, hogy van benne minden… A magam részéről annyit tennék hozzá a nehéz pillanatokhoz, hogy csak tisztességesen érdemes őket végigcsinálni. Ha az ember ki bírja várni az isteni kegyelmet, még jutalmat is kaphat!

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - I. / Hétfő

  • 2011. december 19.

Szerintem az élet kézben tartható és többé-kevésbé irányítható. Persze ésszerű tudomásul venni, hogy állandó változásban van és ha mi magunk a ragaszkodásunkkal megpróbáljuk megállásra kényszeríteni bajba kerülhetünk. Az életet valahogy úgy kell kezelni, ahogy a hajó fölött szálló sirályok repülnek. Felülnek a légáramlatra és azzal szállnak. Hol feljebb, hol lejjebb, ahogy az áramlat kívánja, s közben a szárnyaikat alig mozdítják. Ha megtanulunk figyelni az élet jeleire, ha nem vagyunk türelmetlenek, nem próbáljuk megerőszakolni a sorsot, árral szemben repülni, s élünk a lehetőséggel ha ránk talál a szerencse, minden jól fog alakulni! Bátran tárjuk ki a képzeletbeli szárnyainkat és repüljünk!

olvass tovább

A kurtizán

  • 2011. június 28.

Az 1500-as első évtizedeiben példátlanul fölvirágzott a prostitúció az olasz városokban, főként Velencében és Rómában. Egyik-másik kurtizán háza a "jó társaság" központja, a ház úrnőjét hódolattal veszik körül a gazdag férfiak. Persze ez a sors csak néhány prostituáltnak jut, a többség nyomorultul él, és úgy is hal meg. Pietro Aretnio, az olasz reneszánsz kiváló írója a maga szabad szájú stílusában mesélteti el Nannával, a római kurtizánnal a sikerhez vezető útját.

olvass tovább