Kulcsszó keresés /


Tóth Vera: Türelem

  • 2014. február 05.

Sokat gondolkodtam azon, vajon miért türelmetlenkedtem olyan sokat az életemben. Miért akartam mindig mindent egyszerre, azonnal? Miért nem hagytam a várakozás édes szenvedését csak úgy sodródni magamban, ami azáltal lett még nehezebb, hogy ott, abban a pillanatban, azonnal kellett az a valami, amit a fejembe vettem? Talán megértettem, miért voltam ilyen.

olvass tovább

5 stílushack a tökéletességért

  • 2013. november 20.

Nem könnyű sok évszázad női szenvedése után még trükköket kitalálni nekünk, de nem lehetetlen. Egy egész iparág épül arra, hogy megoldják azon problémáinkat, aminek nagy részéről kizárólag ők tehetnek, mi pedig hálásak vagyunk. De ez így szép és kerek.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymourtól - augusztus 9.

  • 2012. augusztus 09.

Az embert gyakran vezeti félre a birtoklás vágya. Jómagam is megéltem már ilyen eseteket. Szerencsére felismerve a helyzetben saját szenvedésemet el tudtam engedni sok embert, akinek valójában már nem volt helye az életemben. Fájdalmas felismerni, hogy gyakran csak azért nem akarunk elengedni valakit vagy valamit, mert félünk, hogy valaki másnak kell…

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymourtól - július 31.

  • 2012. július 31.

Hajlamos vagyok a világ bajait személyes tragédiaként megélni, s a világot egy rettenetes gonoszságokkal teli bolygónak tartani, ahol rengeteg a szenvedés. A minap azonban egy nagyon érdekes megközelítéssel találkoztam, a világ ügyeit illetően s rögtön úgy döntöttem, megosztom az információt mindenkivel. Eszerint a világ egy állandó fejlődésben lévő egész, az evolúció része, ami még befejezetlen, és a további fejlődés útján halad. A Föld történelme során mindig újabb és újabb szintet teremtett meg, s ebben a folyamatban éppúgy megvolt a helye a dinoszauruszoknak, mint Rockefellernek. A világ fejlődési szintjei a folyamat szempontjából tekintve mindig tökéletesek voltak és most is az, de sajnos a nehézség, a fájdalom elkerülhetetlen a fejlődéshez.

olvass tovább

Csak egy álom luxuskivitelben

  • 2012. május 29.

Létezik egy hely, ahol minden csodálatos és tökéletes. Ahol csend van, ahol mindennek tökéletes a formája, ahol szépség, időtlenség honol és ahol nem történhet semmi rossz. Ahova elmenekülhetünk ha baj van, ha minden végzetesen kilátástalan. Sokan keressük azt a helyet, ahol megvédhetjük magunkat az élet fájdalmas helyzeteitől, a szenvedésekkel teli érzelmi kötődésektől, a kiszolgáltatottságtól, hiszen annyi sérülés ért már mindannyiunkat. Megszállottan hisszük, mint Holly Golightly, hogy valódi biztonságot csak egy olyan tökéletes hely nyújthat számunkra, mint a “Tiffany.”

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - XVI. / Szerda

  • 2012. április 04.

Lehet, hogy furcsán hangzik, de ha csupán apró fájdalmak, sérelmek érnek, én akkor is komolyan veszem a hozzájuk fűződő érzelmeimet. Egészen pontosan azt, hogy ne hergeljem magam bele sértettségbe, dühbe, mert ezek az érzelmek kizárólag rossz irányba vihetik az embert, könnyedén azonosítjuk velük magunkat, kudarcot gyártunk belőlük és belekeseredünk. Elrettentő példaként kedvenc íróm kórházi évek alatt szerzett gondolatai jutnak eszembe: “Tudtam, hogy a szenvedés nem nemesít: lealacsonyít. Az embereket önzővé, kicsinyessé, aljassá és gyanakvóvá teszi. Apránként felfalja őket. Nem felsőbbrendű, hanem alsóbbrendű emberekké teszi őket; és dühösen írtam le, hogy rezignációt nem a saját szenvedésünkből, hanem a mások szenvedéséből tanulunk.”

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - XIV. / Szerda

  • 2012. március 21.

Sokáig gondoltam úgy, hogy az életben a dolgok feketék vagy fehérek. Aztán az ezzel járó sok szenvedés rámutatott arra, hogy ez messze nincs így. Még ma is ragaszkodom bizonyos dolgok fekete vagy fehér voltához, de már nyitva hagyom annak lehetőséget, hogy belássam tévedtem… Leginkább az emberi kapcsolatok terén van ez így, hiszen olyan sokféle képpen élnek együtt emberek, örömből vagy kényszerűségből, jobb híján vagy más okokból, a variációk száma szinte végtelen. Ez is újabb bizonyíték arra, hogy az élet valójában inkább színes és mintás egyszerre.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - XIII. / Péntek

  • 2012. március 16.

Volt, hogy ott álltam egy őrült helyzetben és tudtam, hogy olyan döntést hozok, aminek következtében szinte biztosan sérülni fogok érzelmileg. Figyelmeztettek barátok, ismerősök, a családom, hogy ne tegyem meg amire készülök, de én annak tudatában, hogy a végén biztos szenvedés vár rám, mégis belevágtam. Őszintén szólva nem bántam meg ezeket a döntéseimet. Fürödtem bennük, amíg csak bírtam, aztán viseltem a következményeket… Az én életem, az én döntésem - mondtam, akárhogy is, de gazdagabb lettem tőle, legalábbis tapaszatalat szempontjából, az ön– és emberismeretről nem is beszélve. Azt hiszem, hogy aki “nem vállal kockázatot” a kapcsolataiban talán nem is él igazán, de ezt mindenki döntse el saját felelősségére.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - V. / Vasárnap

  • 2012. január 22.

Imádok olvasni! Persze, aki írással foglalkozik, annak kötelező is. Jelenleg Kazuo Ishiguro: Ne engedj el című könyvét olvasom. Számomra ez a történet a felnőtté válás hiányának szenvedését mutatja be. Azt, hogy milyen fájdalmas és gyermeteg dolog, ha nem vállalunk felelősséget önmagunkért, a sorsunkért. A könyv főszereplői bár elszökhettek volna, új életet kezdhettek volna, nem tették, inkább vállalták a rájuk szabott nehézségeket és a halált. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mindig mi definiáljuk saját magunkat, persze nehéz áttörni a korlátainkat, újraírni magunkat, azt amit gyerekkorunkban belénk égettek és a boldogság mellett dönteni, de enélkül mit ér az élet?

olvass tovább