Kulcsszó keresés /


Gondolatok Agatha Seymour-tól - IV. / Kedd

  • 2012. január 10.

Azt tapasztaltam, hogy az élet kötelező pokoljárása elől senki nem menekülhet. Bármilyen tökéletes helyre születünk, bármennyire óvnak minket az élet nehézségeitől, a “sors” bizony utat tör magának és megmutatja az oroszlánfogát. Szerintem nem is baj, ha az ember találkozik azzal az élménnyel, amikor össze kell szorítania a fogát és szép csendben sírva imádkoznia kell, hogy valahogy élje túl azt, amit a sors rámért. Bár nem szívesen gondolok vissza a saját pokoljárásomra, azt kell mondanom, hogy semmiből nem profitáltam annyit, mint abból a élményből. Hiszem, hogy az életnek mindig igaza van, meg valahogy csak úgy hiteles az a néhány évtized, amit itt töltünk, hogy van benne minden… A magam részéről annyit tennék hozzá a nehéz pillanatokhoz, hogy csak tisztességesen érdemes őket végigcsinálni. Ha az ember ki bírja várni az isteni kegyelmet, még jutalmat is kaphat!

olvass tovább

Budapesti Történetek - Új remény

  • 2012. január 10.

Korosztályom meghatározó élménye a Star Wars trilógia, ami azóta megduplázódott, és noha minden bizonnyal nem jelent annyit, mint annak idején nekünk, tanítómesterül szolgálhat szinte minden szituációban.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - IV. / Hétfő

  • 2012. január 09.

Hajlamos vagyok megfeledkezni arról amikor jól mennek a dolgaim, hogy az élethez az is hozzá tartozik, hogy kudarcok érik az embert. Van, hogy meglep és döbbenten állok az esemény előtt, aztán valahogy mindig eszembe jut, amit egy agykontrollos tréningen hallottam egyszer: a sikertelenség oka, hogy az embert nem éri elég kudarc, ami annyit jelent, hogy nem tettünk a sikerért elég próbálkozást. Így aztán rögtön felvidulok, a kudarcaimon, lám-lám, még egy siker felé vezető tapasztalat! Közeledem a célhoz!

olvass tovább

Hamarosan házasodsz? Jön, az Esküvő Kiállítás és Vásár!

  • 2012. január 08.

Az esküvő egy merő rémálom sok pár számára. Rohangálni a menyasszonyi ruháért hat szalonba, menüsorokat hasonlítgatni három étteremben, küzdeni az ültetéssel és a menükártyákkal. Nem csoda, hogy sokszor a leendő férjek máris feladják domináns szerepüket, és csak az esküvőn szembesülnek egy sor olyan döntéssel, amit nem ártott volna együtt meghozni.

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - III. / Szombat

  • 2012. január 07.

A hétvégi regenerálódás számomra azt is jelenti, hogy találkozom a barátaimmal, szórakozni megyek. Ezeket a társasági eseményeket egy különleges parfümmel teszem még emlékezetesebbé. Pillanatnyilag ez a nálunk is kapható Diptyque egyik illatkompozíciója. Akár hányszor magamra fújom, olyan érzés kerít hatalmába, mintha elvesztem volna valahol Dél-Franciaországban egy csodás kertben, s álombeli virágok, fák szórnák rám könnyű sóhajukat… egy csepp luxus mindenkinek jár!

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - III. / Hétfő

  • 2012. január 02.

Gyakran vártam, hogy a körülmények majd változnak egy kicsit, hogy jobban összeállnak a dolgok és majd “akkor” belecsapok a nagy tervembe. Aztán idővel rájöttem, hogy az életben nincsenek tökéletes pillanatok. Sosincs olyan, hogy minden körülmény az én céljaimat szolgálja. Mindig lesznek problémák, megoldásra váró részletek, kihívások. Ma már ha valami “elég jónak” tűnik belevágok. A kihívásoktól megerősödik, magabiztossá válik az ember és ha így vesszük szinte minden pillanat tökéletes egy tervre!

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - I. / Szombat

  • 2011. december 24.

A hétvégi regenerálódás számomra azt is jelenti, hogy találkozom a barátaimmal, szórakozni megyek. Ezeket a társasági eseményeket egy különleges parfümmel teszem még emlékezetesebbé. Pillanatnyilag ez a nálunk is kapható Diptyque egyik illatkompozíciója. Akár hányszor magamra fújom, olyan érzés kerít hatalmába, mintha elvesztem volna valahol Dél-Franciaországban egy csodás kertben, s álombeli virágok, fák szórnák rám könnyű sóhajukat… egy csepp luxus mindenkinek jár!

olvass tovább

Gondolatok Agatha Seymour-tól - I. / Csütörtök

  • 2011. december 22.

Sokszor próbáltam a nagy terveimet egyetlen lépésben megvalósítani. Nem ment. Aztán rájöttem, hogy mindenhez idő kell. A dolgoknak, a munkának be kell érni. A következetes, kitartó munkának pedig mindig meg van az eredménye. Valahogy úgy lehet, hogy az a figyelem, erő, amit minden áldott nap beleteszünk valamibe, ami fontos számunkra egyszer csak megsokszorozódva tér vissza hozzánk. Próbáltam rájönni a dolog kulcsára és máig sem tudok jobb magyarázattal szolgálni, minthogy szeretni kell, amit csinálunk, különben nem tudunk kitartani mellette olyan hosszú ideig, hogy aztán újra ránk találhasson.

olvass tovább