Életemben először próbálhattam ki végre az Európa legjobb low-cost légitársaságának tartott Norwegian-t, mikor április végén Finnország fővárosa, Helsinki felé vettem az irányt!
Bár eléggé félek a repüléstől, ez most mégis szuper élmény volt, mert teljesen lekötötte a figyelmemet a rövid kis úton a gép és minden egyéb megfigyelése, tiszta, szép és vadiúj, vagy legalábbis elképesztően jó állapotú géptest és ülések, kedves-barátságos személyzet, ingyenes és az eddigi repülőgépes wifik közül legjobban működő fedélzeti internet (ilyesmi még sok prémium kategóriájú légitársaságnál sem jár ingyér’).
Na és ezt követően meg is érkeztem Helsinkibe, ahol a késői landolás ellenére azonnal fel tudtam pattanni szerencsére egy reptéri transzfer buszra, ami a város egyik központi részén tett le, ahonnan 10-12 perc alatt elsétáltam a hosztelemhez (Diana Park Hostel volt a neve, hosztelhez képest kimondottan kényelmes és tiszta ágyak voltak, és nagy tér a szobában, na és nagyon kedves személyzet). Bár éjfél-hajnal egy óra magasságában jártunk ekkor, annyira biztonságos érzetem volt, hogy ezt a kis sétát abszolút nem bántam.
Helsinkiről amúgy sokaktól hallottam olyan véleményt, hogy más európai fővárosokhoz képest “alulstimulálósnak” vagy külföldi barátaim kifejezését használva “underwhelmingnek” érezték, és annyit mondjuk megadok nekik ezzel kapcsolatban, hogy úgymond a szó szoros értelmében vett látnivalókban talán valóban nem bővelkedik annyira a város (?), illetve ami van is, mint “híres épület-templom-akármi”, az talán nem annyira szemkápráztató vagy ikonikus (?), mint néhány másik európai főváros látványosságai, de inkább azt hangsúlyoznám, hogy engem BAROMIRA MEGFOGOTT Helsinki.
Na és hogy miért. Először is, imádom azt az északi életérzést, amit Dániában, Norvégiában és Svédországban is megtapasztalhattam már korábbi útjaimon (Izland pedig a jelenlegi elsőszámú európai úticélom!!), amit nehéz szavakba öntenem, pontosan miből fakad, de valami lehet az összes ilyen boldogság-tanulmányban, ami mindig kihozza ezeket az északi népeket a világ legboldogabb nemzeteinek, meg íródnak ezek a felkapott kis könyvecskék is a dán hygge-ről meg a finn “sisu” nevezetű pozitív életszemléletről és társaikról, mindenesetre én valahogy nagyon átélek egy ilyen derűs, pozitív hangulatot magam is, minden egyes alkalommal, mikor ezekben az országokban járok. Mindenhol érződik a jólét, és talán ebből fakadó, talán ezt megalapozó biztonság és nyugi (figyelitek, micsoda tyúk-vagy-a-tojás jellegű filozófiai mélységekben szántok már a negyedik bekezdésben??), mindenki kedves, jófej, türelmes, cuki (komolyan, találkozott már valaki bunkó emberrel ezekből az országokból?!), valahogy úgy érzem, árad felém a nyugodt, biztonságos, pozitív életérzés a világnak ezen a részén. Ezt nem tudom jobban megmagyarázni, de ahhoz már sok embertől hallottam hasonlót, hogy úgy gondoljam, ez nem csak az én mániám, hanem tényleg van valami jó a levegőben:)
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez