Egy 21.századi Nő - A szavakról

A nő finom, halk és lágy akkor is, ha beszél, a szavainak pedig mindig súlya van.
Fontosak a szavak. Nemcsak az írónak, mindenki másnak is. Szavakkal ölni és gyógyítani is lehet. Akár elhisszük elsőre, akár nem, az élet különböző területei nagy mértékben visszatükrözik azt ahogyan beszélünk róluk. Aki a párkapcsolatáról degradáló hangnemben beszél, az szavaival elvesz az értékéből és idővel ez a hozzáállás meg is látszik azon. A legszebb szerelmes aktus is értékét veszíti, ha "baszásnak" hívjuk, a legjobb, legizgalmasabb munka ha "robotolásnak" és folytathatnám (azt már nem is említem, hogy hívjuk a párunkat)… De visszafele is igaz, aki energiát tesz abba, hogy szavaival felemelje az élete különböző területeit, az meg fog lepődni. A dolgok szépen lassan hozzá idomulnak azokhoz a szavakhoz, amelyekkel leírjuk őket, jó érzést, elégedettséget és boldogságot hoznak az életünkbe.

Csodák persze nincsenek! Nem azt állítom, hogy szép szavak
hatására autónkból Maserati vagy Ferrari lesz, férjünkből pedig
Brad Pitt vagy George Clooney!! Csak azt mondom, hogy
gazdagítani fogja az életünket, főleg a privát szféránkat, ha
nem durva utcanyelvet használunk. Azt fogjuk tapasztalni,
hogy ezek a szavak nagy mértékben javítják a hétköznapokban
a boldogság megtapasztalását és a társunkkal való közös
életet. Nem bonyolult belegondolni abba, hogy azokban a
kapcsolatokban, ahol durván beszélnek egymással az
emberek milyen energiák, intimitás, szeretet(?) működik.

Lényeges, hogy felismerjük mennyire fontosak a szavak,
amelyekkel másokat minősítünk, az életünket, a környezetünket,
mert mindezekkel önmagunkat minősítjük, hiszen mindenki
csak önmagáról tud beszélni. A szavaink belőlünk születnek,
belsőnket fejezik ki, a gondolatainkat, érzéseinket (sajnos
leginkább dühünket) juttatjuk velük kifejezésre.
A durva, degradáló szavak legtöbbször dühünket,
frusztráltságunkat fejezik ki, amik mögött szinte mindig
félelem áll. A félelem mögött pedig az elszenvedett
sérelmek, amelyeken kizárólag mi tudunk segíteni és
nem tartoznak másra.

Semmibe sem kerül odafigyelni önmagunkra önmagunkért.
Nem kerül több energiába kedvesnek lenni, mint durvának.
Az élet másokkal való folytonos kommunikációról szól,
lehetetlen nem kommunikálni, hiszen a "nem
kommunikálással" is üzenünk a környezetünknek. Érdemes
odafigyelni arra, hogy milyen energiákat szórunk szét a
világba a szavainkkal, szépséget vagy mocskot, valamit,
ami összeköt, vagy valamit, ami elválaszt…
 

Írta: Agatha Seymour