Mindenki sérült már. A kérdés az, hogy hogyan kezeled a fájdalmat és mennyire viszed tovább magaddal. Hiszen hiába csalódtál már sokszor, ez még korántsem jelenti azt, hogy mindig ugyanaz lesz a történet vége.

Néha észre sem vesszük, hogy a mi viselkedésünk az, ami eltaszítja tőlünk az embereket, nem pedig az, hogy ők eleve csak epizódszereplőként akartak részt venni az életünkben.

Sietünk mindennel, pont ezért gyorsan is ítélkezünk, esélyt sem adva a másiknak, hogy bizonyíthasson. Amint nem látjuk, hogy folyamatosan lelkesedne, már azt feltételezzük, hogy át akar verni, pedig lehet, hogy neki is csak szar napja volt. Azonban bármilyen nehéz is, le kell tennünk ezeket a múltból magunkra aggatott előítéleteket, hiszen így sosem fogunk túllépni a fájdalmon.

Aztán a végén nekünk lesz igazunk a „te is olyan vagy, mint a többi mondattal!” Legalábbis úgy hisszük. De ha kicsit jobban magunkba nézünk, akkor azt is felismerjük egy idő után, hogy mi vagyunk azok, akik előre megírtuk a forgatókönyvet, mi adjuk a másik szájába a jól ismert szavakat, hiszen azokkal már komfortosak vagyunk. Már kezdjük is a sóhajtozást, már kellemetlen ismerősként köszöntjük a csalódottságot, de mi van akkor, ha egy új érzés társaságát szomjazzuk? Ha végre könnyebb lenne szimplán bízni és boldognak lenni.

Ha egy pozitívabb helyre költöznénk a szívünkkel, és nem a szemünket forgatva várnánk, hogy miénk legyen az utolsó szót?

Persze, aki folyton ugyanabban a történetben találja magát, annak nehéz elfogadnia, hogy lehet másképp is. Hogy lesznek majd körülötte olyan emberek, akik nem rezzennek össze abban a pillanatban, amint nem viselkedik tökéletes droidként, úgy, ahogy ők lefestették magukban.

Pedig hidd el, minden történetnek van egy alternatív verziója. De ahhoz engednünk kell. 

Először is engednünk kell az egónkból. Nem az önbecsülésünkből, hanem az egónkból, ami megállás nélkül azt kiáltja a fülünkbe, hogy „én,én,én”!

Oda kell figyelnünk arra, hogy mikor panaszkodunk jogosan, vagy mikor lép életbe az a helyzet, hogy csak a régen megtörtént eseményeket rántunk újra elő, mintha szándékosan akarnánk kiszúrni magunkkal.

• elengedés jelen múlt pozitivitás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!