Lassan megtanulom, hogy mindig dönthetek máshogy, hogy mindig mondhatok ’nemet’, még akkor is, ha folyton ’igent’ várnak. Talán hamarosan arra is rájövök, hogy teljesen fölösleges megpróbálni mindent kontroll alatt tartani, hogy nem muszáj mindig az ellenállással szemben menetelni, mert néha bizony kimerül az ember.

Kimerültem. Feléltem az energiáimat, mindennel foglalkoztam, csak a saját belső hívásommal nem. Lassan megtanulok vigyázni magamra. Megtanulom, hogy a saját kezemben van a boldogságom kulcsa, és én vagyok az, aki fejlődésre ösztökéli saját magát.

Rájövök, hogy csak egy dolgon tudok változtatni, az pedig a saját hozzáállásom. Megtanulok megbocsátani magamnak, amiért nem vagyok tökéletes, és lassan de biztosan tovább fogok tudni sétálni, mindentől, ami nem tesz boldoggá. Ami nem nekem rendeltetett. Ami folyton csak fáj.

És lehet, hogy nem tudok változtatni a körülöttem lévőkön, vagy az engem ért fájdalmakon, de azon igen, hogy hogyan állok hozzájuk. És azon, hogy mennyire szeretem magam. 

Továbbiak ITT!

• döntés elfogadás fejlődés önismeret

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!