Az önszeretet néha egyenlő a nemmel. Azzal, hogy ki tudom mondani, hogy mit nem akarok, még akkor is, ha nem vagyok azzal tisztában, hogy mi az, amire igazán vágyom. Az önszeretet az, hogy teret és időt adok magamnak. Hogy nem utálom magam, ha elfáradtam és semmi másra nem vágyom, csak arra, hogy arccal falnak feküdhessek az ágyamba. Az önszeretet engedi, hogy elég legyek saját magamnak, ugyanakkor mindig fejlődésre ösztökél.

Az önszeretet megtanít arra, hogy bizony vannak helyzetek, amikből tovább kell sétálni, hogy mindig lesznek emberek, akik nem fogják látni az értékeink, de akkor jobb is, ha mennek. Döntés arról, hogy fel tudok állni, és nem kell hátra néznem. Az önszeretet az, amikor tudom, hogy nem vagyok tökéletes, de magamhoz ölelem és elfogadom a tökéletlenségeimet.

Nem azt mondom, hogy nem fontos az, hogy hogyan beszélsz magaddal. Dehogynem fontos! Azonban ez is akkor működik, ha látod, hogy a cselekedeteid alátámasztják a szádat elhagyó „szeretleket”. És miért ne lehetne így?

Továbbiak ITT!

• elfogadás önbizalom önszeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!