Amikor szeretünk valakit, akkor sokszor beleesünk abba a hibába, hogy akkor is mentegetjük a másikat, amikor már régen nem szabadna. Vannak azok a típusú emberek, akik úgy gondolják ki-be járkálni valakinek az életébe, a lelki világába teljesen rendben van. Azt gondolják, hogy ezt bátran megtehetik, következmények nélkül. Csakhogy ezzel a lelkeket rombolnak.

Sajnos manapság gyakran látjuk, hogy emberek egymás életébe kényük-kedvük szerint járkálnak ki majd be. Ők azok, akik mindig vissza-visszatérnek, de neked, aki elszenvedője ennek, meg kell tanulnod ezekre az emberekre nemet mondani. 

Persze azt mondják: "Ha szeret, akkor visszatér."

Igen ám, de ez rég nem erről szól. Ilyenkor persze egy szerelmes, reménykedő szív boldogsággal megtelve, tárt karokkal várj azt az embert, aki elhagyta őt, de kérlek álljunk itt meg egy percre. 

Emlékezz arra, hogy egész pontosan mit éreztél azután, hogy otthagyott? 

Mit éreztél akkor, amikor eljátszotta a bizalmadat, vagy amikor hiába kérted, hiába vártad őt? Emlékezz vissza arra, hogy sem enni, sem aludni nem tudtál. Hogy önmagadban kerested a hibát. Hogy folyamatosan rossz lelkiállapotban voltál. Hányszor nézted a telefonod kijelzőjét annak reményében, hogy talán írni fog egy üzenetet?

És itt most nem arról van szó, hogy a most feljövő érzelmeid hatására dühös legyél, vagy haragos arra, aki elhagyott. Pusztán csak egy emlékeztető ez számodra, hogy amikor majd újra bekopog az ajtódon a sokadik alkalom után is, emlékezz arra, hogy mi az, amit végig kell ismét csinálnod egyedül, miután lelépett. 

Aki igazán szeret az nem visszatér, hanem soha nem is akar elmenni majd.

• elengedés önszeretet szakítás után

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!