Tudom, hogy szenvedsz, de már nem érdekel

Szerettelek téged a hibáid ellenére. Szeretetem feltétel nélküli volt. Ha bármilyen gondod volt, a támaszod voltam. Képes voltam téged tenni az első helyre a prioritási listán magam helyett. Ritka, tiszta, és valódi intimitás volt közöttünk. Aztán veled együtt elvesztettem nemcsak egy szerelmet, de egy barátot is. Majd teljesen eltűntél az életemből. Levegőnek nézve, nem akartál semmit tudni rólam.

Most viszont, hogy magányos vagy, most, hogy nincs senki, aki tudni akarná, hogy vagy, akit érdekelné, milyen napod, volt, aki meleg vacsorával várna haza, megjelentél megint az életembe. Felkavarva ezzel egy hatalmas nagy állóvizet bennem. Nem tudod mit okoztál ezzel. Nem tudod milyen sebeket szakítottál fel. Tudod miért nem? Mert nem is érdekel. Szerinted minden úgy van jól, ahogy te csinálod. Tudom, mert ismerlek, most azt gondolod, elfogok ájulni attól, mert megint a színpadra léptél, mintha mi sem történt volna, folytatva onnan, ahonnan abba hagytuk. Na nem. Az a vonat már elment. 

Ismerlek, ezért érzem, hogy szenvedsz. Érzem, hogy nincs helyén az életed teljesen. De már nem érdekel. És téged se érdekeljen az én életem. Már semmi közünk egymáshoz. Semmilyen formában ne keress. Mert már nagyon régóta elveszítettél örökre.

• elengedés hibázni szerelem

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Mertain Lilla